A börtönben a befogadó bizottság feladata a frissen rácsok mögé zártak meghallgatása, tájékoztatása, elhelyezése. A bizottság tagjai az intézmény tisztjei közül kerülnek ki. Számtalan életsors meghallgatói.
Akadnak mélységesen szomorú, megható, de vicces esetek is. Egy alkalommal két korosodó férfi egyszerre lépett be a bizottság irodájába.
- Miért kerültek be? – kérdezte a bizottságot vezető alezredes.
- Ittas járművezetésért – szólt az idősebb.
- Ketten egyszerre? – lepődött meg a kérdező.
- Igen.
- Ezt hogy csinálták? – érdeklődött a főtiszt. – Egyáltalán, milyen kocsit lehet egyszerre ketten vezetni?
- Nincs nekünk autónk – sütötte le a szemét szégyenlősen az idősebb.
- Akkor mijük van? – vált egyre kíváncsibbá az ülés vezetője.
- Fogatunk.
- Aha. Az is jármű. Akkor sem lehet inni – váltott tanárosra az alezredes.
- Indulás előtt csak egy-egy felest dobtunk be – szerénykedett az eddig szótlan másik.
- Ha meleg van, a lóval is megitatunk egy korsó Borsodit – fogta el a dicsekvés az idősebbet.
A bizottságvezető felnevetett. Könnybe lábadt szemmel poénkodott:
- Már látom szemeim előtt, ahogy a lovai az utcán részegen tántorognak és közben az „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én…” kezdetű nótát nyerítik.
- Hát, a Rózsi már volt részeg – vallotta be halkan a fiatalabb.
- Az élettársa?
- Á, dehogy! Az a kancám.
- Te, jó ég! – fogta fejét az egyenruhás, aztán témát váltott: – Először vannak börtönben?
- Dehogy! – mosolyogtak hamiskásan a testvérek. - A rendőrök mindig a piáért fogtak meg. Hol az egyikünket, hol a másikunkat.
- Akkor kire maradtak a lovak? – kezdett aggódni a főtiszt.
- Hát a Jóskára, a testvérünkre! – vágta büszkén a választ az aggódásra.
- Ő is szereti az italt – kacsintott a másik. – Ő tegnap szabadult.
- Gondolom, ittas járművezetésért ült – következtetett a bizottságvezető.
- Igen – helyeseltek lelkesen, kórusban a testvérek.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás