Tizenéves korom elején apám Újpesten, az Egyesült Izzóban dolgozott, a Leltárirodában. Főnöke Konkoly Béla volt, aki az Újpest, illetve az akkori Újpesti Dózsa kiváló sportvezetője volt, életét átitatta a foci.
Apám nem volt nagy beosztásban, leletári számokat rakott fel mindenütt a gyárban az íróasztaloktól, a szekrényeken át egészen a gépekig, mindenre. Ha valami újat vettek, arra azért, ha megsérült vagy elkopott egy-egy, akkor azért.
Egy napon azt mesélte otthon a vacsoránál, hogy az Izzó ifiben focizik egy fiú, aki állítólag, ha megkapja a felezővonalnál a labdát, akkor végigcselezi az ellenfél egész védelmét, még azt is megvárja, hogy a kapus kifusson, őt is kicselezi és úgy rúgja a gólt. Azt mondta, hogy meg kellene nézni, mert a rendszeresen kijáró szurkolók szerint egy ilyen csodát látni kell! Úgy hívják: Göröcs János.
Aztán egy vasárnap valóban felkerekedtünk családostól – anya, apa, meg én – és elmentünk a Tábor utcába, mert a Vasas Izzó ifi „itthon” játszott éppen. Nem akarok itt olcsó hatásokkal élni, hogy igen végigcselezte meg kicselezte, meg úgy lőtte be, mert erre már nem emlékszem, hogy volt-e ilyen helyzet azon a meccsen, de azt láttuk, hogy egy vékony, kicsit nagyorrú, fekete srác, a 8-as focija kiemelkedik a mezőnyből, hogy sokkal jobb, mint a többiek, ezért a csapattársak mindig hozzá passzolják a labdát. Nála ugyanis jó helyen volt. Gólt, azt hiszem, akkor is lőtt, de nem a cselsorozatos változatból, hanem csak úgy.
Alig telt el néhány hét és azt újságolja otthon apám, hogy új kollegát kapott.
Mit gondolunk, ki az? Persze, nem gondoltunk semmit, kire is gondoltunk volna? Hát, az a focista zseni, a Göröcs Jancsi. Úgy becézik, hogy „Titi”. Nagyon rendes, csendes, tisztelettudó, szerény fiú – részletezte apám –, senki nem mondaná meg róla, hogy micsoda futballista. És milyen lesz?
A leletári számok felrakásáért nem nagyon lelkesedik, de csináljuk. Ő hozza a ládát, a számokkal, fúrókkal, csavarokkal én meg rakom fel őket. Titi persze segít, amit tud. A fociról nem beszél, csak, ha kérdezem esetleg egy-egy meccsről, akkor mond egy-két mondatot.
Talán először játszott az Izzó felnőtt csapatában, amikor 2 tiszteletjegyet hozott apának, a Tábor utcába szólót. Persze, kimentünk, láttuk játszani, jól játszani, utána odajött néhány pillanatra hozzánk és velem kezet fogott.
Egy nap azt újságolta apám, hogy elment Titi, Konkoly Béla elvitte a Dózsába. A következő 15 évre, hogy lejátsszon 339 mérkőzést, hogy 62-szeres válogatott legyen, hogy 19 gólt rúgjon címeres mezben, hogy 62-ben az akkori KEK (Kupagyőztesek Európa Kupája) sorozat gólkirálya legyen. Hogy extraklasszis legyen. Mert, aki nem látta játszani Göröcsöt, annak ez a tény komoly fehér folt a futballműveltségén. Nem hajlongott meg forgolódott, eltüntetve a labdát, mint Albert, hanem futtában cselezett. (Egy amerikai kosárlabda oktatófilmben lassítva mutatták, hogyan blokkol Wilt Chamberlain, a világ akkori legjobb védőjátékosa: úgy, hogy extra ütemérzéke folytán akkor „kezd” felugrani, amikor a dobó már javában visszaesik. Hát így cselezett Göröcs.) Száguldott a védővel szemben, és amikor az már nem bírta a szembemenősdit és „bemozdult”, Titi az utolsó utáni pillanatban elvillant mellette. Ellenkező irányba. Labdástól. Nem lőtt bomba gólokat, de tudta, érezte, hogy hova és miért éppen oda kell rúgni a labdát, hogy „beférjen”. Sem kapura tartó szabadrúgására, sem fejesére nem emlékszem. De úgy látott a pályán, ahogy talán senki, úgy érzett teret és időt. Azt, hogy ki, hol van éppen, és ki mennyi idő alatt ér oda, ahova ő tudja küldeni a labdát. Művésze volt a játéknak. Még a foci posztos rendszerében adta elő a tudását, jobbösszekötőként így mindig 8-as számmal játszott. Vannak mezszámok, amik valamelyik viselőik folytán misztikus számmá válnak. Így lett a 10-es Puskás jelképe, a 14-es Cruijffé, a 8-as Göröcsé, majd később Varga Zolié.
De, hol van már Konkoly Béla, a Tábor utca, a Vasas Izzó és hol van apa? Az idő megállíthatatlan. Göröcs Titin nemrég 80-asra cserélte a „leltári számot”.
Emlékező riportokat olvastam róla a napokban a nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Az Izzóból Pióker Ignácot említette, a Leltárirodát nem. De, azért maradj még sokáig rajongóid, tisztelőid leltárában!
Réti János
Új hozzászólás