Vélhetően sokan legyintettek a junior-világbajnok Tóvizi Petra szavaira, amikor az ifjú beálló a Ferencváros-DVSC kézilabda bajnoki beharangozásaképp arról beszélt, hogy fegyelmezett, koncentrált játékra lesz szükség a zöld-fehérek vendégeként, s akkor lehet esély egy nyílt és szoros meccsre.
Elvégre az utóbbi esztendőkben, hogy pontosak legyünk, a 2011 májusa óta eltelt időszakban számtalanszor nekifutottak már a nemes feladatnak a piros-fehér hölgyek, s általában a kötelező fogadkozás sem hiányzott, mégis rendre pontok nélkül, legtöbbször kínosan sima vereségekkel kulloghattak haza a Népligetből. A szurkoló mindeközben elvesztette hitét, noha emlékezetes összecsapások azért akadtak. Ki ne emlékezne például Tone Tiselj búcsúmeccsére...
Tegnap azonban a sikertréner, Köstner Vilmos kormányozhatta a Vasutast, jó barátja, Elek Gábor Ferencvárosa ellen. S arról már az első percekben meggyőződhettünk, hogy a rutinos mester tökéletesen felkészítette együttesét a derbire. Bosszantó megoldások és meggondolatlan rontások persze akadtak, de a lelkes cívisvárosi lányok tartották a lépést a válogatott kézilabdázók sorát felvonultató vendéglátókkal szemben.
Bulath Anita ugyan kétperces büntetéssel nyitotta a találkozót, a tízedik percre érve már két remek találat állt a neve mellett. Rutinja és hatékony játéka pedig a meccs egészében meghatározónak bizonyult. Nagyon kellett ugyanakkor az ifjonti hév és lendület is ahhoz, hogy ne szakadjon le a debreceni egylet: minderről a nyáron szerződtetett Vámos Petra gondoskodott.
A Győrben U19-es Európa-bajnokságot nyerő korosztályos válogatott vezére és kapitánya ügyesen kígyózott, majd pontosan tüzelt a fővárosi védők gyűrűjében, újfent bizonyítva, hogy leigazolásával hatalmas értéket nyert magának a DVSC. S mivel a játékrész hajrájában Triffa Ági is bemutatott két fontos védést, mindösszesen kétgólos volt Háfra Noémiék előnye a szünetben (15-13).
A térfélcsere után Vantara-Kelemen Évának nyolc másodperc is elegendő volt ahhoz, hogy a hálóba találjon, a két fiatal, Arany Rebeka és Tóvizi Petra remek villanásai révén pedig már a Vasutas birtokában volt a vezetés.
Köstner Vilmos játékosai duzzadtak az erőtől, egymást segítve, olykor csúszva-mászva védték kapujukat a zöldek tüzéreivel szemben. Mindeközben nem remegtek meg a lehetőségtől, mely percről-percre tűnt egyre nyilvánvalóbbnak: hazai pályán lephetik meg az évről-évre bajnoki elsőség után áhítozó Ferencvárost.
A rutin-fiatalság elegye a második játékrészben is leírhatatlan minőségben működött, bár aki először látta Vámos Petrát kézilabdázni, bizonyára nem gondolta, hogy a tizenkilenc éves irányító mindösszesen harmadik NB1-es találkozóját játssza épp.
Ezúttal a fehérváriak ellen haloványabb Jeca Despotovicra sem lehetett panasz, a montenegrói lövő energikusan és motiváltan száguldozott, védekezésben határozott, támadásban pedig eredményes volt. Az utolsó másfél percben két hatalmas bombát ragasztott Bíró Blanka kapujába. A másodikat passzív jelzésnél, cirka tíz méterről úgy, hogy már nem volt lehetőség több passzra, magyarán a hazaiak jól tudták, el fogja dobni a labdát, készültek is rá. Hiába.
Fél percre volt hát a csodától a hajdúsági csapat, Elek Gábor ki is kérte utolsó idejét, és sikeresen rendezte a gondolatokat tanítványai fejében, merthogy másodpercekkel a vége előtt a mindig megbízható Schatzl Nadine lőtte ki a hosszú felsőt. Megmentve csapatát a zakótól, hiszen a maradék időben már csak egy kiállítás és időntúli szabaddobás kiharcolásáig jutottak a fehér mezesek: Bulath Anita reménytelen szögből és távolságból lőhette el a labdát, mely a hazai sáncon lelassulva könnyedén lett Bíró zsákmánya.
30-30 a vége, s talán joggal tehetjük fel a kérdést, hogy félig üres, avagy félig tele az a bizonyos pohár. Ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy egy színvonalas, mindenkori Fradi-Loki párosításhoz méltó meccsen értek el ragyogó bravúrt Kovács Annáék. Az újak egyre jobban mozognak, a gárda kulcsjátékosai pedig megbízhatóan hozzák a szintet, melyet a szakmai vezetés mellett a szurkolók is elvárnak tőlük. A bravúr értékét növeli, hogy a cívisvárosiak nyolc esztendőt felölelő népligeti vesszőfutásnak vetettek véget, s ha belegondolunk abba, hogy azon az ominózus 2011-es bajnoki elődöntőn még azonos játékerőt képviselt a két gárda, tovább "hízhat" a lányok öröme - elvégre napjainkban jelentős a különbség a két klub állománya között, nem a Loki javára.
Fontos persze, hogy a pillanatnyi öröm után a kemény és tervszerű munkáé legyen a főszerep, hisz szombaton újabb nehéz küldetés következik Vácon. Bár a lányok profizmusát és elhivatottságát ismerve aligha kétséges, hogy csak profitálnak majd ebből az eredményből.
Ahogy abban is biztosak lehetünk: legyinteni senki nem fog majd rájuk ezek után.
Tóth Sándor
MESTERMÉRLEG
Elek Gábor: Először is köszönet a Debrecennek, hogy elfogadta a kérésünket és ma játszhattunk. Tudtuk, hogy egy küzdőképes, gyors kézilabdát játszó csapattal találkozunk. Elismerésem a DVSC-nek, rászolgált a döntetlenre, sőt, mi örülhetünk az egy pontnak.
Köstner Vilmos: Jól ismerem a Ferencvárost, s tudtam, ha megvalósítjuk, amit elterveztünk, akkor lehet esélyünk. Jól védekeztünk, elégedett lehetek a visszarendeződéssel és a támadójátékunkkal is. Két magyar fiatalokra építő csapat játszott élvezetes meccset. Büszke vagyok a csapatra, ez a pont még sokat érhet!
Forrás: DVSC Kézilabda
Új hozzászólás