- Adjanak inkább száz pofont, minthogy rablásért fogjanak el! – fogalmazta meg hitvallását R. Mari, a besurranó specialista. Nem pacifista voltát hangoztatta, csupán azt, a nőkre jellemző praktikusságot kívánta értésemre adni, hogy ő erőszakkal nem vesz el semmit.
- Azért a bírók jobban megmérnek – indokolja erőszakellenességét. – Hogyha tetten érnek, nem tanúsítok ellenállást. A lopást olcsóbban úszhatom meg.
Az alig nagykorú hölgy „mestere” bűnös ténykedésének. Szülei sem a munkafrontján öregedtek meg. Korán kezdte. Volt kiktől tanulnia. Szinte az anyatejjel szívta magába a „munka nélkül jól élni” életszemléletet, melyet a későbbiekben a besurranó trükkök elméleti, majd gyakorlati elsajátításával igyekezett megvalósítani.
„Alkalom szüli a tolvajt.” – évezredes tapasztalatot magáénak vallva várja, de keresi is az alkalmakat.
Általában lépcsőházakba bejutva lát munkához.
- Azt hiszik az emberek, ha otthon vannak, nem kell zárni az ajtót. A nők gyakran átmennek a szomszédba egy kis pletyóra, kérni ezt-azt, a lakásajtót meg tárva-nyitva hagyják.
A félelem nélküli, nemtörődöm lakóknak köszönhetően Marinak nem kunszt bejutni a családi fészkekbe. Ha már benn van, elemeli a pénzt, aranyat, egyebet.
- Egyszer bementem egy lakásba. Az előszobában és a konyhában nem találtam senkit. Óvatosan a szobába lestem. Ott éppen verekedtek. Csendben magukra hagytam őket, hadd püföljék egymást, én meg a másik szobából elemeltem a pénztárcát, mert az egyszerűen a dohányzóasztalra volt dobva. A brifkóban háromszázezret találtam. Gondoltam: nem rossz órabér.
Marit nem zavarja, ha a tulajdonosok otthon vannak. Ellopja azt, amit a konyhában, fürdőszobában talál, míg a lakók a szobában valamelyik szappanoperát nézik.
Kidolgozott taktikája van a tettenérésre. Alapszabály: a lopott cucctól azonnal meg kell szabadulni! Eldobni, földre ejteni…, mindegy, csak kézben, zsebben ne maradjon! Bizonyítékot nem szabad, hogy találjanak nála.
Egy – a tettenérésre alkalmazott – másik verzió szerint, ha a tulajdonos segítségéért kiált, előadja, hogy üldözői elől menekülve jutott a lakásba: - Nénikém, haragosaim meg akarnak ölni. Segítsen!
Többnyire beválik a trükk. A lankadó gyanújú házigazda leülteti, egy pohár vízért a konyhába siet. A Marinak annyi idő elég a szoba értékeinek „meglovasítására”.
- Én csak azt viszem el, amit látok. Nem kutatok szekrényekben, fiókokban. Szeretem, ha gyorsan megcsinálhatom a dolgot… Semmi kedvem lebukni.
Márpedig előbb-utóbb bekövetkezik. Fiatal kora ellenére, már van néhány téglája a börtönben.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás