A Duna-korzó korlátján ücsörgő szobor a budapesti belváros egyik jelképe. A modell Marton László szobrászművész első házasságából származó lánya volt, aki hatévesen gyakran királylánynak öltözött játék közben.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.