Majdnem… a végén ment el… Ferenczi? Aztán a végén mégis nyertünk a Fehérvár ellen. Pakson pedig vissza a valóságba, valami nagyon nem stimmel szeretett csapatunknál.
Az aktuálpolitikai befolyástól sem mentes atomvárosban vendégszerepelt a Loki. Agilisan kezdett, méltó ellenfélként. Negyedóráig. Onnantól kezdve úrrá lett a pontatlanság, nyert a házigazda. Dombi Tibi egyszer már bizonyított, a Bombázó elődje sikertelen kezdőcsapatait jelentősen megreformálta. Charlestont kivette a kezdőből, a sokat ekézett Ferenczi János visszakerült balhátvéd pozícióba, Horváth Krisztofernek a kezében volt a megváltás kulcsa, mígnem a sors kegyetlenül közbeszólt egy szerencsétlen ütközéssel, ami miatt agyrázkódást szenvedett az ifjú reménység. De még mindig van egy gólvágó Bárány Donátunk - sérülten. Kérem, nélkülük megáll a világ az egyszemélyes Dzsudzsák-hadsereg számára? Márpedig sokat látott kapitányunkon kívül aligha látni bárkit a pályán, aki akarna. Mégis, minek? Elvégre a szerencsére hagyatkozunk. Szokták mondani, fejétől bűzlik a hal, arra pedig nem lehet hagyatkozni, hogy majd jön egy VAR, ami véletlenül ad egy büntetőt. Akkor sem, ha jelen esetben a Paks ellen érthetetlen és dilettáns módon fosztották meg a Vasutast egy teljesen egyértelmű büntetőtől.
Ellenben meccset nem szerencsével kell megnyerni, hanem futballal, amitől jelen esetben - vérzik a szívünk - igen távol állunk. A Videoton, mármint Fehérvár ellen már hasonlított a foci minősége a vállalhatóra, az ideiglenes Dombi-stáb munkájának gyümölcse pedig jó úton indult el, hogy beérjen, az atomvárosban azonban szerte is foszlottak reményeink. Továbbra is egyetlen győzelemmel állunk a tabella alsóházában. Hamarosan következik egy válogatottszünet, amely során kiváló alkalom adódik majd, hogy a piros-fehér porta táján némileg rendezzük a sorokat, és végre úgy álljon ki egy ütőképes alakulat a pályára, hogy az edzőn kívül máson is látható legyen az elhivatottság. Elvégre olyan szurkolótábor áll emögött a csapat mögött, amely országosan egyedülállóan elhivatott, és még a legmélyebb hullámvölgyekben is kijár a meccsre. Ennél jóval többet érdemelnek a kapu mögött állók, akiknek az elkeserítő, a DVSC, Vasutas névhez méltatlan teljesítmény a közös keresztje.
És van még kérdés? Igen. Hogy ki lesz az a szakember, aki a legendás Bombázótól megbízatása végén átveszi majd a kispadot, és felépíti az emelkedőt a csapat előtt? Kérdezhetném úgy is, a klub vezetősége kiben látja elfogultság nélkül a szakmai lehetőséget? Vagy ha ellenkezőleg alakul, ki kinek mossa majd a kezét?
Barna Marci
Új hozzászólás