A robotok elterjedése megállíthatatlan, az emberi tevékenységek széles körében alkalmazzák azokat, és már hétköznapi életünkben is jelen vannak. Manapság már nem meglepő, hogy egy robot takarítja ki helyettünk a lakást, nyírja le udvarunkon a füvet. Az élet számos területén találkozhatunk velük: az egészségügyben, gyárakban, hotelekben, éttermekben és az oktatásban is. De a művészetben?
Vincze Gergely a hétköznapokban egy budapesti szoftverfejlesztő cég programozójaként dolgozik, szabadidejét viszont egy nem mindennapi hobbinak szenteli: saját vezérlésű robotokat fejleszt és ruház fel művészeti képességekkel.
- Hogyan került kapcsolatba az informatikával?
- 1987-ben születtem Csongrádon, ahol életem első felét töltöttem. Inspiratív közegben nőttem fel, édesapám mérnökként, édesanyám tanítónőként dolgozott. A csongrádi Ének Zene Általános Iskolába jártam zene tagozatra, majd ezt követően a Batsányi János Gimnázium reál tagozatára. Diplomámat az Eötvös Lóránd Tudományegyetem matematika szakán szereztem. Már gyerekként is érdekelt a számítógépek világa, de alapvetően az egyetemi éveim alatt kezdtem el komolyabban foglalkozni az informatikával. Ott tanultam meg programozni, amire aztán minden munkahelyemen szükség volt, csak egyre magasabb szinten.
- Hobbija a robotika. Honnan jött ez a hétköznapinak nem nevezhető, különleges elfoglaltság az életébe?
- 2019-ben megkeresett a KUKA nevezetű német robotipari cég egy lehetőséggel. Robotokat irányító operációs rendszer fejlesztéséhez kerestek programozókat. Akkor még nem akartam mindenáron robotokkal foglalkozni, viszont kihívást láttam benne, ezért elvállaltam a munkát. Ezt követően egyre jobban elkezdett érdekelni a robotok működése, olyannyira hogy egy saját robotirányító rendszeren kezdtem el dolgozni. Innen már gyorsan jött a következő ötlet, hogy akár saját robotkart is építhetnék. Alkatrészeket vásároltam hozzá, és elkezdtem dolgozni a megvalósításán. Az első robotom 2019 decemberében kezdett el működni, ami még egy kezdetleges prototípus volt. De hamar megtaláltam az irányt a fejlődéshez. 3D nyomtatót és egyre több kiegészítőt vásároltam ötleteim megvalósításához, megtanultam forrasztani, 3D modellezni, mikrokontrollert programozni. A rendszer egyre jobban kiépült, és elkezdtem új irányba elvinni a fejlesztést.
- Hogyan kell elképzelni az ön által fejlesztett robotokat? Milyen tudással rendelkeznek?
- Kinézetre egyszerű robotkarok, amelyeket saját operációs rendszerük segítségével lehet programozni, azon túl van egy szoftveres külső csatlakozási pont, aminek segítségével akár más programokkal is lehet hangolni a működésüket. Több robot szimultán irányítását is meg tudom valósítani egy külső program segítségével. Nevük is van: Woodynak hívják az összes robotomat. Igyekeztem kicsit emberszerűvé tenni őket, ezért van olyan, aki arcot is kapott. Az első nagy projektem során a robotot megtanítottam, hogy egy kinect (mozgásérzékelő eszköz – a szerk.) segítségével lekövesse a kezem mozgását, majd utánozza azt. Ekkor még főleg az érdekelt, hogyan tudnak mozogni. A következő projektemben már balettozni tanítottuk őket. Ez egy közös elgondolás volt az egyik legjobb barátommal és állandó zeneszerzőmmel, Pozsár Mátéval. A projekt koncepciója az volt, hogy négy robotot, meghatározott időközönként szinkronban kezdtünk el mozgatni. Koreográfiát is készítettünk hozzá, amit aztán felvettünk videóra. Mivel teljesen időalapú a mozgásuk, ezért írható volt mögé zene is. A balettozó robotok nagy sikert arattak, sok embernek tetszett. Ez volt az az áttörés, amikor rájöttem, mi az, ami igazán érdekel, és a művészet irányába kezdtem el tovább fejleszteni a robotjaimat.
- Hány robotot épített meg eddig? Ha jól tudom, zenélő robotja is van.
- Összesen öt saját fejlesztésű robotom van, amelyek különböző tematikában készültek. Nemrég fejeztem be annak a robotnak az installációját, amely szintetizátoron előadja a közismert Kombiné című számot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy gomb megnyomásával a szintetizátorok elkezdik lejátszani a dallamot. Az énekhang számítógépről jön, a robot ritmusra mozog és az arcával tátog rá. Azóta már jöttek felkérések lagziban való zenélésre, és egy csongrádi zenekar is megkeresett, hogy a robotom előzenekarként debütáljon a nyári koncertükön.
- Milyen alapokat kell megtanítani egy robotnak, hogy saját művet hozhasson létre?
- Úgy kell elképzelni, mint amikor egy gyereket tanítunk rajzolni. A robotnak is először meg kell mutatni, amit le szeretnék rajzoltatni vele. Be kell programozni, milyen pozícióban haladjon a csuklója, hogyan javítson a tollak fogásán. Most egy festő roboton dolgozom, ez a legújabb projektem. Az érdekel, hogy mi történik, ha megfelelő keretek és ellenőrzés mellett hagyjuk magától alkotni a robotot.
- Mit gondol, egyszer majd tudnak komolyabb művészeti alkotásokat is létrehozni robotok? És ha igen, az mennyire válthatja le vagy múlhatja felül az emberi művészetet?
- Az ember művészeti képességeit egy robot tudása sohasem fogja felülmúlni. Vannak próbálkozások jelenleg is, például, hogy mesterséges intelligenciával képeket vagy bármilyen más művészeti alkotást hozzanak létre. Hasonló alkotásokra esetleg képes lehet, de az ember túl sok paraméterből áll, amelyet szinte lehetetlen leképezni.
- Hogyan képzeli el a robotjai jövőjét? Milyen tervei vannak a fejlesztésükkel?
- Jelenleg nem annyira ergonómikus, emberre szabott a robotok vezérlése, ezért egyszerűsíteni szeretném az irányításukat, könnyebbé téve a használatukat. A jövőben azt is szeretném, ha nagyobb ismeretséget kapnának a robotjaim.
- Az utóbbi években intenzív fejlődésnek indult a robotika. Mit gondol, milyen mértékben támogatott ez a szféra Magyarországon?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ipari automatizáció van egyre jobban elterjedve. Ide sorolnám azokat robotokat és automatizált gépeket is, amelyek például egy gyárban emberi műveleteket váltanak ki. Pontosan végzik a feladatokat, nem mennek szabadságra, 24 órában tudnak dolgozni. Azt látni kell, hogy a világ ebbe az irányba fejlődik.
- Mit gondol arról a félelemről, hogy a robotok elvehetik az emberek munkáját?
- Ez a folyamat jelenleg is zajlik. Lehet mondani, hogy ez nem jó, de akár fel lehet fogni lehetőségként is. Attól függetlenül, hogy a robotok elvesznek bizonyos munkákat, új lehetőségeket is teremtenek, hiszen technikusokra, informatikusokra szükség van a működésükhöz. Követnünk kell a világ újításait, a technikai fejlődést, ezért úgy gondolom, az embernek soha nem késő tovább képezni magát és tanulni.
Szidor Viktória
Új hozzászólás