Műsorvezetés és foci. Nagyjából ezek jellemezték Schwarcz Ádám mindennapjait, mielőtt mikrofont ragadott, és Beton.Hofi művésznéven el nem kezdett gondolatébresztő, sokszor húsig hatolóan őszinte zenéket írni.
Első mixtape-je Comic Sins címmel 2021 júniusában jelent meg: csavaros szövegvilágával, valamint egyedi stílusával azonnal vérfrissítésként hatott a magyar könnyűzenére. Azóta számtalan teltházas koncert, turné és fesztiválfellépés fűződik a nyolcadik kerületi srác nevéhez. Művészetről, fociról és a magyar hip-hop/trap mai helyzetéről beszélgettünk - fiatal kora okán tegeződve.
- Gyakorlatilag berobbantál a magyar zenei köztudatba 2021-ben, és körülbelül fél év alatt olyan lejátszási számokat produkáltál, amelyeket más feltörekvő előadók évek alatt sem érnek el. Szerinted miben rejlik a Comic Sins és a Beton.Hofi projekt sikerének titka?
- Nagyon mélyre sikerült lenyúlnom magamban ehhez a projekthez, emiatt meglátásom szerint annyira személyes és őszinte lett, hogy azonosulni is könnyű vele. Rengeteg olyan mondatot is bevállal ez az album, amelyek szerintem mindenki fejében megfogannak egyszer, de ezeket a mondatokat nem szívesen mondjuk ki, adott esetben szégyelljük is azokat. Én ezeket a mondatokat monitorozom, ráadásul annak a megfigyelésére is törekszem, hogy az elmém hogyan és miket kommunikál velem. Az itt kialakult gondolatokat próbálom utána körítés nélkül kimondani, magamhoz hűen felvállalni. Emiatt szerintem ehhez a projekthez nagyon könnyű kapcsolódni. Ráadásul, ha ez valóban megtörténik, akkor az album végighallgatása után belecsöppenhetsz a Beton.Hofi karakter univerzumába. Ez az univerzum mélyen magába tudja szippantani az embert, mert egy hétköznapi városi vagányról szól, aki folyamatos kölcsönhatásban van a környezetével.
- Szerinted miért nincs több szemet felnyitóan őszinte hip-hop előadó ma Magyarországon, aki ilyen szinten képes átadni a gondolatait?
- Szerintem van, csak talán az eszköztára kicsit szegényesebb, vagy nem tudja ennyire strukturáltan és rétegelten kifejezni magát, mert idő kell még hozzá, hogy ebben előre lépjen. Az őszinteség sok előadónál a helyén van, csak most éppen folyik egy generációváltás, és számtalan olyan új arc tört fel a közelmúltban, akinek van mondanivalója, emellett nemcsak olyan frázisokat meg sormintákat ismételgetnek, amelyek a korábbi magyar zeneipari trendeket követik, hanem van valódi, értékes tartalom is a hangzatos alapok mögött. Gyurist például kiemelném az újvonalasok közül, mert nagyon előremutat a hangzásvilága, de szerencsére rajta kívül is akad bőven fiatal tehetség.
- Nálad hogyan születik meg egy dal? Először a szöveg és utána az alap, vagy fordítva? Melyik fázisban ugrik be, hogy ide például pont bepasszolna egy közreműködő előadó, és hogyan döntöd el, hogy ki legyen az?
- A kiinduló helyzet általában az, hogy van a zenei alap és arra ötletelek vagy megpróbálok rá asszociációkat keresni. Van, hogy hallok például egy random dallamot, amely szomorúságot, önfeledtséget vagy indulatot ébreszt bennem. Amint ez megvan, a melódiához valamilyen kép is társul. Ha, teszem azt, hallok egy nagyon dühös dolgot, akkor el fogok tudni képzelni egy pillanatot az életemből, amikor dühös voltam, ezután már meg tudok belőle formázni egy mondatot, amivel később már lehet dolgozni. A Hard reset című számom alapjának például volt egy ilyen erős lüktetése, meg egy nyers, apokaliptikus hangulata, ami miatt dühöt, illetve elszigeteltséget éreztem. Ebben a lelki állapotban láttam magamat a városi pokolban hazafelé sétálni. Próbáltam keresni egy mondatot, és ekkor ugrott be a „száz kurva bűnnel hazamegyek anyámhoz” sor. Ez a sor nagyon megihletett, később a refrén is ebből lett. Innen már el lehetett kezdeni köréépítgetni a zene többi részét. A zeneírás eleje egy asszociatív felhő. Ebből kikapkodok néhány gondolatot, a továbbiakban pedig ez formálódik tovább.
Napközben is vannak ötleteim, amelyek sokszor nem zenére íródnak, hanem gyakran freestylozás közben jönnek elő. Ezeket felírom, vagy hangrögzítőre felmondom, és amikor egy készülő dalból hiányzik egy rész, akkor mindig megnézem a korábbi ötleteimet, hogy onnan csatlakozik-e valami az új projektbe. Ez például már a játék kirakó része.
A közreműködők kiválasztása teljesen impulzív, erre nincs kifejezett módszerem. Az OFFWHITE-ot például Lil Frakk konyhájában vettük fel, ahol on spot jött egy érzés, hogy spanok vagyunk, együtt zenélünk, miért ne írhatna egy verzét ő is ebbe a számba?
- A zenéidhez készült klipekről lerí, hogy nem csupán track alatti képként szolgálnak, hanem kigondolt, megtervezett művészi elgondolás van mögöttük. Vizuáljaidban rengeteg, a számokhoz új jelentést adó részletre is fel lehet figyelni. A te esetedben már a szövegírásnál kész a klip ötlete, vagy ez inkább egy későbbi, több emberes munka?
- Én alapvetően alkotótársakkal dolgozom együtt. Abban, hogy a zene képet is kapjon, a Miki357 nevű, nagyon tehetséges barátom a rendezőtársam. Ő az, aki igazán érti az általam megalkotott karaktert. Azt gondolom, hogy ha nagyon be akarjuk skatulyázni azt, amit én csinálok, akkor ez leginkább karakterművészet. Nyilván hasonlítok Beton.Hofira, és egyértelmű, hogy az én életemből táplálkozik ez az univerzum, amiben ő is helyet kap, viszont nem vagyok száz százalékban azonosítható ezzel a karakterrel. Nagyjából egy kilencvenöt százalékos egyezés van köztünk, de azt a fennmaradó öt százalékot a – klipekben vizuálisan is megelevenedő – képzelet tölti meg. Nyilvánvalóan nem járkálok pisztollyal a kezemben fényes nappal az utcán magánemberként. Az a fontos, hogy a partneremnek is legyen tiszta, mi az, amit ez a fiktív városi vagány megtenne, és mi az, amit már nem. Általában az alkotótárs hozza az ötleteket, de csak olyannal dolgozom, aki igazán ért engem. A klipkészítés olyan, mint a filmrendezés, csak kicsiben. Akkor jön át teljesen az üzenet, ha a mögötte lévő dolgok valósak. Egy rossz színészt is azonnal kiszúr az ember, egy jó esetében meg eszünkbe sem jut, hogy itt valaki színészkedik. A zene világában ugyanez a helyzet.
- Fontos téma a zenéidben a gyermekkor és az erre való utalás. Ebből az időszakból mi az a három legfontosabb motívum vagy emlék, amely később inspirálta a zenei munkásságodat?
- Ez egy nehéz kérdés. Őszintén: a hatalmas szomorúság, meg az, hogy egyedül kell megállnom a helyem a különböző közösségekben. Gyerekkoromban a világ nagynak és zordnak tűnt. Én itt küzdöttem nap mint nap az elfogadásért. Otthonról viszont egyértelműen a szeretet az, amit magammal hoztam.
- Több zenédben is negatív hangvételbe kerül Budapest, viszont a másik oldalon ott van a Fruit Ninja című számod, ami meg gyakorlatilag egy szerelmeslevél a városhoz. Ebben a teljesen érthető ellentmondásban mi az a két tényező, amit nem szeretsz Budapestben, és mi az a kettő, ami miatt hálás vagy, hogy a fővárost mondhatod otthonodnak?
- Először is: ez egy nagyon színes és izgalmas város, ami rengeteg ízzel, impulzussal és élménnyel szolgál. Tehát a sokszínűsége az egyik pozitívum. A másik pedig, amelytől nyilván nem tudok elszakadni, az, hogy én itt születtem, Budapest tehát kicsi korom óta az identitásom egyik magját képezi. Emiatt olyan sokszor, mintha a személyiségem kivetülése is lenne ez a város, és pont, mint ahogy magamban sem szeretek néhány dolgot, úgy a városnak is megvannak a maga nehezen megemészthető sötét oldalai. Ezek viszont engem arra sarkalltak, hogy megtanuljak bennük túlélni. Éppen ezért nem is lenne szívem olyant mondani, amit nem szeretek Budapestben. Minden baklövését olyan alapvetésként látom, amiből építkezni vagy inspirálódni lehet.
- A Pesti istenek című zenédben több olyan problémát is megmutatsz, ami a magyar társadalmat nagymértékben érinti (pl.: alkoholizmus, bizonytalan megélhetés, depresszió). Mit gondolsz, az olyan alkotóknak, mint te, mennyire van felelősségük abban, hogy ezeket a problémákat ennyire kézzelfoghatóvá tegyék és esetleg ezzel egy pozitív, építő jellegű társadalmi diskurzust beindítsanak?
- Alapvetően kissé elvontan gondolkozom erről. Egy művésznek elsősorban művésznek kell lennie, és senki nem szólhat bele abba, hogy ezt ő felelősséggel csinálja vagy sem. A szabad alkotás híve vagyok. Viszont fontosnak tartom, hogyha már beszélünk ilyen témákról, akkor azokat mutassuk meg nyersen, több oldalról is. Ha egy alkotó belemegy ezekbe a kérdésekbe, akkor van felelőssége ezekben az ügyekben. Ilyenkor meg kell mutatni a prizma összes árnyalatát.
- A magyar hip-hop és trap jelenlegi helyzetéről mi a véleményed? Jó vagy rossz irányba indult el az utóbbi években? A te szerepedet ebben hol látod?
- Úgy gondolom, hogy mostanában nagyon jó folyamatok kezdődtek el a magyar hip-hopban. Az OTL az egyik legfontosabb katalizátora ennek. A Krúbi–Gege–Beton.Hofi vonal egy kicsit másabb, mint az OTL, de ahogy az őszinteség és a karakterek is egyre jobban nőnek ki a földből, úgy egyre több bizakodásra okot adó projekt születik. Összességében borzalmas állapotban van a magyar hip-hop, de van egy olyan része, ami viszont szuper, és el tudsz benne veszni. A hazai előadók kilencven százaléka rohadtul nem érti, hogy ennek miről is kellene szólnia, de ott van az a tíz százalék, ami nagyon izgalmas és folyamatosan fejlődik. Magamat ebbe a tíz százalékba sorolnám.
- Többször is elmondtad már, hogy te nagyon sokáig versenyszerűen fociztál. A sportban szerzett élményeid, tapasztalataid miként járultak hozzá később a zenei személyiségedhez?
- Például abban, hogy a sport miatt nagyon-nagyon tudom azt, hogy ha el akarsz érni valamit, és azt akarod, hogy annak nagy hatása legyen, akkor nem szabad megspórolni a bele fektetett munkát és az ezzel járó szenvedést. Megspórolni meg lehet, de akkor az valahol vissza fog ütni. Lehet, hogy hamar a csúcson találod magad, és utána gyorsan visszaesel, mert gipszkarton az egész. Ezt például a futball tanította meg nekem. A foci türelemre is nevelt. Alapvetően nagyon türelmetlen vagyok, de mivel engem nagyon sokat műtöttek, volt, hogy egy évet is el kellett töltenem a szenvedélyem nélkül. Ezekben a helyzetekben türelmesnek kellett lennem, hogy mentálisan kibírjam a visszatérésemig hátra lévő időt.
A versenyszellemem például nem a sportból fakad, ez az alapszemélyiségemhez tartozik. De a fociban manifesztálódott, és ugyanúgy megjelenik a zenében is. A futball által rengeteg embert megismertem, akik nagyon sokféle helyről jöttek. Tőlük nagyon sokat tanultam. Láttam a hétköznapjaikat, és formálták, hogy milyen felnőtt lettem, mert nagyon fiatalon kerültem ebbe a közegbe. Ebből a mai napig sokat tudok meríteni.
- Mik a terveid a közeljövőre?
- Van egy pár fontos koncertem, azokat hibátlanul akarom megcsinálni, és van egy csomó jelenleg is formálódó új zeném. Januárra már a deluxe albumom utolsó simításait akarom végezni. Kollaborációk is jönnek nemsoká. Lesz például Essemm feat az ő nagy albumán. Baba Aziz új albumán is megtalálható leszek, valamint Oh Babar lemezén is fel fogok tűnni. Zenélni szeretnék, és végre beleszokni egy kicsit az új életvitelembe, mert ez, hogy a zene tölti ki a napjaim nagy részét, még nekem is új.
Bereczki Boldizsár
Új hozzászólás