Nyár van. Talán túlságosan is meleg. A szabadságolások, nyaralások időszaka. Kik-ki pénztárcája, bakancslistája határozta módon veszi hátizsákját, indul neki néhány napos, esetleg hosszabb aktív vagy passzív pihenésre.
Az elkövetkezendőkben öt részben Erdélyről szólunk. Kiránduláskedvelő csoportunk időről-időre útra kerekedik, s járja az országot, de a határon túli területeket is. Most négy napra Erdélybe kirándultunk. Programjaink Torockó központtal szerveződtek.
Köztudatban Erdély Biharkeresztesnél kezdődik és Gyimesbükknél ér véget. Valójában nem. Két nagyobb részt különböztetünk meg. Királyhágón hallottam két idős úr beszélgetését. Ők határairól vitatkoztak. A lehető legjobb helyen, mert ott álltak éppen Partium és Erdély határán. Azért ne feledjük, része még a Bánság keleti része is.
Erdély, latinul Transsylvania, Kárpát-medence keleti részén, a mai Románia területén fekszik. A szomszédos ország az egykoron magyar területet a Trianoni békediktátumnak köszönhetően szerezhette meg. Akkor hárommillió magyar került idegen uralom alá. Ma is jelentős magyar tömbök találhatók a határ mentén, Székelyföldön. Találunk úgynevezett magyar szigeteket, így Torockó környékét is.
Még mielőtt a magyarok megmaradásáról írnék, szükséges a település elhelyezése a térképen. Kolozsvártól délre, Nagyenyedtől északnyugatra az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében fekszik. Hozzátartozik még Torockószentgyörgy, amit romvára és remek áfonya pálinkája miatt érdemes felkeresni. A település Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.
A környék magyarságát 1849. január elején szinte teljesen kiirtották. A hegyekből érkező, Axente Sever és Simion Prodan muzsnaházi pópák vezette román felkelők legyilkolták a védtelen lakosokat. Január 8-án Nagyenyeden nyolcszázan estek áldozatul, a kollégiumot is feldúlták. Torockó megmenekült, mert a község bírája összeszedett annyi értéket, amivel a románokat sikerült lefizetni.
Torockó gazdag falunak számított. Vasércbányászat, kohászat, a vasbugák megmunkálása és értékesítése a századok során hozzájárult a település fejlődéséhez és a lakosság gyarapodásához egészen a XIX. század végéig, amikor a bányák tevékenysége megszűnt. A faluban járva még most is fellelhetők az akkortájt készült kilincsek, zárak, kerítések. A bányászok természetben, többnyire vascipóban kapták fizetségüket, amelyet eladtak, de inkább feldolgozták (ma úgy mondanák: hozzáadott értéket állítottak elő) és úgy értékesítették.
A település jelenlegi arculata jellegzetes házaival az 1870-es tűzvész után alakult ki. Már a középkorban települtek be szászok. A mindent perzselő tűz után érkezettekkel együtt építették újra a falut, tartották meg az utókor számára, ami okán Torockó 1999-ben Európa Nostra-díjat kapott.
Jellegzetes fakapuira jelképeket véstek. A napsugár az életet jelenti. A pontokból kialakított fenyőfa a családfát, egymás melletti rovások a termékenységet, két sorban egymás alatti vízszintes vésetek a tudást, vallást jelölik. Néhány kapura vödröt, baltát is felvéstek. Azok tulajdonosai a helyi tűzoltóság tagjaiként, vész esetén kötelesek voltak e szerszámokkal megjelenni.
A faluközpontban álló görögkeleti templom kertjében három sor vöröcsillagos sír található. 1944 szeptember-októberében, a tordai ütközetként megismert harci eseménysorozat során a magyar csapatok két hónapig feltartották az előrenyomuló szovjet erőket. Fenn a Székelykövön a mai napig jól kivehető a honvédek lövészárka.
Torockón számtalan látnivaló akad. A főtéren fakadó bővizű forrás vize több medencén csobog át. Vize finom, nyáron is hideg. Sokan oltják vele szomjukat, de viszik flakonokban, hordókban is. A felső medence tehénitató, az alsóban pedig szőnyeget mostak valamikor. A faluban a vendéglátás kifizetődőbb, mint állatot tartani.
Az unitárius templom tele helyi hímzésű, pirosmintás terítővel.
A helytörténeti múzeum a falu múltjának emlékeit teszi közszemlére.
Az utcákat és épületeket, izgalmas sikátorokat érdemes felkeresni, és persze ne feledkezzünk meg a Székelykőről (1128 m), aminek megmászása komoly feladat. Nehézségeit később részletesebben taglalom.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás