A tehetség olyan, mint a föld bugyrából feltörő víz. A talaj legváratlanabb helyeiről bukkan elő. Néha égig szökellő gejzír lesz belőle, ám előfordul, hogy szürke tócsává szelídül. Egy debreceni nyugdíjas elektroműszerész egész estés filmet forgatott. Egyedül.
- Néhány mondatban bemutatkozna az olvasóinknak?
- Varga Józsefnek hívnak, és hát nem vagyok egy mai bútordarab. Az igazság az, hogy túl vagyok a hatodik ikszen. A technika és a filmezés gyermekkoromtól kezdve érdekelt. Ezért a gimnázium után „kitérdepeltem” az elektronikai műszerész szakmát. Az ATOMKI-ban ismertem meg a szakma szépségeit, majd az informatika megjelenésével új székhelyem a SZÜV lett. Ezután a Főnixcomp, majd a Watcom Kft. volt a következő munkahelyem. A munkaidőm jelentős részében a nyomtatókkal bíbelődtem. Egy súlyos gerinc reparáció után a nyugdíjas létet választottam. Jelenleg a „boldog gerinctelen” élet gyötrelmeit élem.
Engem is, mint a legtöbb embert, ért baleset: már ami a nősülést illeti, aminek eredménye két csodálatos utód. Mindkét gyermekem, de főleg a kisebbik, általam kellően meg lett „mérgezve” a mozgókép szeretetével. Innovációs informatikai filmjükkel első díjat nyertek az IBM országos pályázatán.
- Mi volt az első meghatározó filmes élménye?
- Több is volt. Az angol filmek közül: Pitkin, illetve a Brian élete. A magyar filmek közül, a gyermekkoromban látott Rákóczi hadnagya, majd a felnőttkori élmények közül az Egészséges erotikát és A tanút említeném. Manapság is a hasonló jellegű filmek tetszenek. Olyan, aminek van mondanivalója, ugyanakkor kiválóan szórakoztat.
- Mióta készít filmeket?
- Első filmjeim születése egybeesik a VHS megjelenésével, amikor is egy videós tanfolyam elvégzése után a vizsgafilmem egy országos pályázaton első helyezést ért el. Ez inspirációt adott ahhoz, hogy a későbbiek során ne csak különféle külső eseményeket vegyek fel, hanem önálló alkotásokat is készítsek. A filmjeim állandó szereplője Kerékgyártó Kálmán debreceni költő volt, akivel nagyszerűen egymásra találtunk az alkotási munka folyamán. Az elkészült néhány perces alkotásaimat mindig elküldtem országos videó pályázatokra, ahol többnyire fő- vagy különdíjjal értékeltek. A pályázatokon nyert pénzeket kizárólag a stúdiónk technikai fejlesztésére fordítottam. Ilyen előzmények után vettem a bátorságot, hogy egy nagyobb lélegzetű filmet készítsek.
- Miről szól az új film?
- Mondani szokták, a téma a földön hever, csak le kell nyúlni érte. Így tettem én is. Az első másfél órás nagyfilmem az elmúlt rendszerváltás óta eltelt idő társadalmi jelenségeit dolgozza fel, játékfilmes elemekkel, egy kisember életén keresztül. A politikai téma szárazságát olykor humoros, olykor fikciós elemek teszik nézhetővé.
A filmet egy ismerősömmel készítettük volna közösen. Ő írta volna a forgatókönyvet is. Sajnos, ez nem jött össze! Így, tavaly nyáron igencsak igyekeznem kellett, mert egyedül kellett megvalósítanom, az általam már oly hosszú időn át érlelődő és rengeteg energiát felemésztő álmomat.
- Kik támogatták a film létrejöttét?
- Mivel támogatóim nem voltak, mindent egyedül finanszíroztam, ami természetesen rányomja a filmre az amatőrség bélyegét is. Ez egy „abszolút nulla” költségvetésű film. Így, én voltam a gyártásvezető, operatőr, a rendező és hát az ötödik asszisztens. Sőt, vannak jelenetek, ahol „színészkedek” is. A filmben szereplő személyek is amatőr szereplők, akik mindenféle ellenszolgáltatás nélkül vettek részt a munkában. Óriási köszönet mindenkinek! A film főszerelője Kerékgyártó Zsolt, aki néha olyan hitelesen játszotta el a szerepét, hogy az egyik ismerősünk a forgatás során tévedésből rendőrt akart hívni. Aztán persze jó nagy nevetés lett a vége! A film zenéje, ami teljes egészében szintén saját szerzemény, Koroknai János stúdiójában készült. A inanciális problémákon túl legnehezebb volt a szereplők kiválasztása, és a forgatások időbeni egyeztetése, a helyszínek kitalálása, kellékek biztosítása. A forgatási időpontokat azért volt irgalmatlan nehéz egyeztetni, mert mindenki csak munkaidő után ért rá. A film báját talán az is adja, hogy több helyszínt nekünk kellett berendezni, mint például a műtős jelenetet, amit eredetileg kórházban kellett volna leforgatni. Ez elképzelhetetlen lett volna, főleg a film politikai jellege miatt. Végül úgy oldottuk meg, hogy egy olyan helyen vettük fel a képsorokat, ahol csirkéket véreztetnek el. Volt más érdekes szituáció is. Történetesen a ló 3 másodperces produktumára egy fél napot kellett várnom. De talán, aki megnézi a filmet, el tud tekinteni „a pénzes extrák” hiányától, és inkább a megjelenített ötleteket díjazza majd. Remélem, egyszer eljön az idő, amikor az amatőr filmeseknek is jut némi aprópénz, nem úgy, mint a profi médiában, ahol egy egyszerű 41 másodperces felvételt 6 millió 540 ezer forintból oldottak meg. Azt szeretném, ha a filmemet sokan megnéznék! Jó lenne, ha tudnánk szervezni egy nívós bemutató előadást március elején, amikor a film végleg elkészül. Ja, és a címe: Sikerült!?A felkiáltójel utáni kérdőjel a rendszerváltás tökéletes megvalósulására vonatkozik.
Dalnoky
Új hozzászólás