A szeszélyes szezont futó DEAC újra dupla hosszabbításos meccset játszott, kétszámjegyű előnyt engedett el, de a végén dudaszós hármassal megnyerte a két pontot. A Szolnok elleni rangadógyőzelem után vasárnap este a Zalaegerszeg esett Polyák Lászlóék áldozatául.
Szinte már idejét sem tudjuk, mikor ültek szurkolók utoljára kosárlabda-mérkőzésen. Nyilvánvalóan a már-már kínos és síri csarnokbéli csend is hozzátartozik a biztos befutónak vélt csapatoktól is gyakran látható gyenge, bizonytalan teljesítményhez. A DEAC esetében azonban több tényező is rapszodikussá teszi a Kovács Adrián vezette fekete-fehérek idei menetelését. Láthattunk szoros csatát, amely az utolsó pillanatban dőlt el, dupla túlórás találkozót is, most pedig ismét ez utóbbit hozta a sors. Csakhogy kicsit másképp, mint néhány héttel ezelőtt az Oláh Gábor utcán. Az ellenfél most a ZTE volt. Kétszámjegyű előnyt is összegyűjtött a Debreceni Egyetem csapata, de langyos, hibáktól sem mentes második és harmadik negyed után a végjáték szorosra ígérkezett. Ez az a pillanat, amikor az addig hátrányban lévő vérszemet kap, és nekifeszül az elmúlt percekben ütemet diktáló ellenfelének. És szintén ekkor nem szabad elhagyni magát a hullámvölgyben lévő félnek. A Debrecennél ilyesmit szerencsére ritkán tapasztalunk. Sokkal inkább jellemző az egyoldalú játék. A klasszikus mindent vagy semmit jelenség, amikor vagy minden sikerül, vagy semmi. Sajnos mindkettőből kijut bőséggel.
A DEAC idén már megszorongatta a címvédőt, olyan „óriásokkal” vívott kiélezett összecsapást, akiket magasan dobogóesélyesnek tartanak. Ha pedig már a dobogónál tartunk, ne feledjük, hogy a Debreceni Egyetemet is a felsőház legelőkelőbb pozícióinak egyikére jósolták az első fordulók után, no és persze, a keret erejét tekintve. A várakozások borultak, az egész szezon kaotikussá vált. A sztárirányító Stefan Moody a legelső mozdulataival belopta magát a csapat és a szurkolók szívébe, egész meccset eldöntő egyéni teljesítményre képes, de a sérülések őt is ugyanúgy megtalálják. Őt helyettesíteni érkezett Ronald Moore, és Zalaegerszegen, elhibázott kísérletek egész sora után, kettő hosszabbítást követően, a dudaszó pillanatában elengedett egy triplát döntetlennél. A labda beszállt a gyűrűbe, a DEAC nyert. Moore pedig hősként emelkedett a magasba – nem érdemtelenül, persze. Legalábbis a meccs rendes játékidejében vétett hibákat méltóképp orvosolta. Azonban, bármennyi kritikát kap is Stefan Moody, mondjuk ki, nem kimondottan önzetlen mentalitása miatt, a két irányító közül még mindig sokkal meggyőzőbb, meccsről-meccsre bemutatott produkciójára már hatalmas szüksége van a hajdúságiaknak.
Valami összetartó erő még hiányzik a csapatból, ami megadja azt a lendületet, amivel kibillenhet a DEAC a több forduló óta tartó kettősségből. Moore képességeire és szerepére kétségtelenül szüksége volt a csapatnak. Viszont várjuk ki, mire lesz képes a csapat akkor, ha valamennyi kosaras harcra készen sorakozik majd fel a pályán a kezdő sípszó előtt. A szezon még korántsem ért véget. Hamarosan ideje lesz megmutatni, mire is képes valójában a DEAC. És akkor majd jogosan csettinthetünk, a dobogón állva pedig megjegyezzük: a mór, s Moore megtette kötelességét.
Barna Marci
(DEAC: Moore 9/3, Polyák 12/9, Somogyi 5, Drenovac 26/6, Tóth 16. Cserék: Hines 9/3, Guyton 14/9, Molnár D. -, Molnár M. 2.)
Új hozzászólás