A Kossuth téren ragyogó, aranyban pompázó fenyő magasodik. A Nagytemplom környékén szinte égi fényű angyalok szállnak, a tér közepét pedig idén is, mint mindig, Betlehem díszíti, hirdetve, közel már a karácsony.
A Piac utcán sétálva, a fénylő izzósorok alatt sült gesztenye és forralt bor illatának különös elegye kering körülöttem. Érdekes, körbenézek, mégsem látom, hol lakozik a bódító levegő forrása. Hirtelen megértem, az emlékeimben. Az idei esztendő ugyanis más. Most nincsen vásár, nincs sültgesztenye sem a tér közelében. Csak a fény és az ünnep iránt táplált izgatott, reményteli várakozás. A környék mégis tele debreceniekkel, családokkal, emberekkel. Elsétálva egészen az Aranybikáig, egyre sűrűsödik a nézelődő nép. Halk zene szól, többnyire karácsonyi klasszikusok, de Frank Sinatrát néha felváltja Demjén Ferenc egy-egy lírai szerzeménye is. Fiatalok, idősek egyaránt átadják magukat a hangulatában romantikus, egyben megható és meghitt légkörnek. Néhányan még a télire „befagyasztott” szökőkút Főnix-szobrával is fotózkodnak. A karácsonyfa alatt tanyázó, csillogó rénszarvasok szánjában kisgyermekek, párok, barátok egyaránt váltják egymást, hogy ők is megörökítsék e nem mindennapi pillanatot. Zsong a belváros. Mégsem olyan zsongás ez, amilyet megszoktunk az évek során. A nyüzsgő, karácsonyra várakozó cívisek közt feltűnik egy-egy ismerős arc. Néhány szót váltunk, szívélyesen üdvözöljük egymást. Mire pedig elzúg mögöttünk a fényvillamos, az ezüstben úszó szerelvény, tovább állunk, s visszarázódunk az ámulatba. Például abba a csodálkozásba, amit a Virágkarneválról ismert Nagy-Magyarország installáció ébreszt bennünk. Különleges érzés fog el a történelmi haza láttán. A maga nemében távol áll a karácsony akár szakrális, akár világi témájától, a háttérben a Nagytemplommal ennek ellenére milyen ünnepi, káprázatos hatást kelt a lelkekben. Nem is csoda, hogy szinte valamennyi járókelő megáll egy pillanatra és kizárva a külvilág korlátozott, mégis zengő-bongó zaját, csak nézi, s nem érti, miért csak hatalmas, dicső emlék a látvány. A Nagytemplom égbenyúló sárga tornyai közt felcsendülő csengőjáték zökkenti ki a meditálót. Ünnephez illő dallamokat csilingelnek az apró aranyharangocskák. Tekintélyesen, ugyanakkor alázattal, egy-egy hangütésükkel mintegy fejet hajtva hirdetik a jászol felé fordulva: itt van az ünnep, eljön a Megváltó.
Barna Marci
Új hozzászólás