Egyre élesebben körvonalazódik a DVSC női kézicsapatának jövő évi játékoskerete. A klubvezetés az utóbbi évek törekvéseivel összhangban ezúttal sem a piac felforgatására és a keret minél hangsúlyosabb átalakítására, sokkal inkább a meglévő értékek és koncepció megtartására fókuszál.
Mindezt remekül alátámasztja, hogy csupán februárban járunk, de már több cívisvárosi kézilabdázó megtoldotta a jelenleg futó idény végén lejáró szerződését. Az állomány két nehéztüzére és vezére, Jeca Despotovic és Kovács Anna már tavaly októberben elkötelezte magát további két esztendőre. Ugyanebben az időszakban a junior Eb-győztes Arany Rebeka is rábólintott arra, hogy újabb három év erejéig a cívisvárosiakat erősítse. A Vasasban nevelkedő szélső tavaly ilyenkor még kiegészítő embernek számított, ám mára alapemberré nőtte ki magát, aki nyomás alatt is képes magas szinten teljesíteni. Vantara-Kelemen Éva szerződéshosszabbítása egyfajta karácsonyi ajándék lehetett minden lokistának. A kitűnő szélső pályafutása legeredményesebb idényét futotta a tavalyi kiírásban, lendülete pedig tovább tart, így ősszel a hetedik DVSC-szezonjának vághat neki – amely minden valószínűség szerint az utolsó fejezete lesz pályafutásának.
Nemrég eldőlt, hogy a piros-fehérek két remek irányítója, a keret egyik legrutinosabbja és legfiatalabbja, avagy Bulath Anita és Vámos Petra is Debrecenben pattogtat a jövőben. Miért is váltanának? Elvégre Buli a csapat „anyukájaként”, fiatal társai elsőszámú mentoraként a pályán kívül is rendkívül fontos láncszeme a debreceni gépezetnek. A pályán pedig szárnyal, így visszavonulása előtt még megajándékozza szurkolóit egy szezonnyi játékkal. Petra pedig hétről-hétre egyre érettebb, tudatosabb kézilabdázó, aki a fiatalok szégyenlősségét félredobva valósággal berúgta a felnőtt élvonal ajtaját. Mi sem jelzi ezt jobban annál, minthogy közelmúltbeli sérülése nagy veszteségként érte csapatát, még poszttársai sziporkája ellenére is.
Szintén elismerő szavakat érdemel Triffa Ági, aki lenyűgözően tért vissza 2018 őszén, s formája azóta is tart. Ám a kiváló kapus magánéleti okokból nem hosszabbítja meg nyáron lejáró szerződését. Hasonlóan Oguntoye Viktóriához, akinek teljesítményéhez már jóval kevesebb pozitívumot társíthatunk debreceni másfél szezonja vonatkozásában. Afelől persze ne legyen kétségünk, hogy mindketten azon lesznek, hogy minél jobb eredményekhez segítsék kenyéradójukat az évad hátralévő részében.
Pótlásuk egyfelől a Dunaújvárostól szerződtetett Csapó Kyrára hárulhat majd. A mosolygós hálóőr ideális „sportkorban” van, mindemellett nemzetközi rutinnal is büszkélkedhet, hiszen megjárta a francia Metz együttesét. Mi több, külföldi kalandja megkoronázásaként bajnokságot is nyert a csapattal. Könnyen elképzelhető, hogy erősödik még a poszt, ugyanakkor kétségbeesésre sincs okunk, elvégre Szabó Dóra személyében egy rendkívül tehetséges, korosztályos válogatott kapuvédő is a cívisvárosiak rendelkezésére áll. Ráadásul Dorci rátermettsége már több ízben is bebizonyosodott a felnőtt meccseken.
Több másik fiatallal egyetemben, akiknek a beépítése szintén a klubmodell része. Borgyos Panna, Vámosi Panna, Petrus Mirtill és Poczetnyik Luca a magyar bajnokság mellett már nemzetközi fronton is letették névjegyüket. Tapasztalatuk és játékperceik az elkövetkezendő hónapokban és években még tovább gyarapodhatnak. Hisz a tehetségen és elszántságon túl hallatlan előny, hogy valódi példaképek terelgetik őket, hogy aztán egy napon végérvényesen átadják a stafétát az utódoknak.
Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy Debrecenben összeállt, s hosszabb távon is működni látszik a csapatsportágakban sokat hangoztatott óhaj, avagy a keret idősebb és fiatalabb tagjai egyaránt hasznos elemei a gárdának, és ami a legfontosabb, kitűnően segítik és egészítik ki egymást. A játékosok láthatóan jól érzik magukat a pályán, és szeretnek Debrecenben kézilabdázni, a szurkolók pedig kitartó buzdítással és teltázas meccsekkel jutalmazzák az erőfeszítéseket. Az pedig szintén sokatmondó és biztató jelenség, hogy jó néhány idegenbeli meccsen vezetők és szponzorok is együtt izgultak, daloltak a szimpatizánsokkal.
Hiába búcsúzott tehát a Loki az EHF-kupától, a cívisvárosban újra kéziláz van. Ebben pedig a klubvezetés mellett elévülhetetlen érdemei vannak a debreceni stábnak. Kiváltképp Köstner Vilmosnak, aki negyedszeri színrelépése óta hazai és nemzetközi porondon is emlékezetes bravúrokhoz segítette csapatát. Elindítva egy olyan úton, amely méltó a dicső elődökhöz és a mindenkori DVSC-hez.
Tóth Sándor
Hozzászólások
Kézilabda
Új hozzászólás