Malawi. A világ egyik legszegényebb országa, mégis méltán nevezik Afrika meleg szívének („Warmheart of Africa”). A helyiek barátságosak, vidámak és rendületlen hitük van, annak ellenére, hogy mélyszegénységben élnek.
Itthon pedig az átlagember stresszel, panaszkodik és hite egyre inkább hanyatlik, holott fejlett országban él, ahol minden alapvető szükséglete megvan, vagy még annál is több.
A kisvárdai Földkelte Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület tagjaként 2017 őszén egy hathetes misszión vettem részt Malawiban, Afrikában. A program során fő tevékenységem volt, hogy fényképezési alapismereteket tanítsak a Jacaranda Iskolában tanuló árva gyerekeknek.
Malawi Afrika déli részén fekszik, Mozambik, Zambia és Tanzánia között. Lakossága 16 millió fő, noha szárazföldi területe Magyarországéval szinte megegyező, a Malawi-tóval, vagy más néven Nyasza-tóval együtt kicsivel nagyobb. A Balatonnál 50-szer nagyobb tó Afrika 2. és a világ 9. legnagyobb tava. Különlegessége, hogy a Földön lévő összes tónál több halfaj található meg benne. Az itt élő emberek többnyire halászattal foglalkoznak, míg a víztől távolabb eső részeken főként mezőgazdasággal. Malawi azon kevés országok közé tartozik, ahol még többen élnek falvakban, mint városokban. A lakosság 80 százaléka keresztény, a vasárnapokat szinte mindenki a templomban tölti.
Legfőbb élelmiszerük a kukorica. A kukoricalisztből – mely náluk hófehér – készül nemzeti ételük is, a nsima (szima), mely nálunk a puliszkának, polentának felel meg. Tápértéke igen csekély, viszont telíti a gyomrot. Néha főtt zöldségekkel vagy babbal eszik, csak módosabb helyeken kerül a tányérra hús is.
Éghajlata szubtrópusi, ami azt jelenti, hogy van egy száraz, forró, egy hűvös és egy esős évszak. Ez utóbbi 3-4 hónapig tart, a többi 8-9 hónap pedig csapadékmentes. A növénytermesztést nem csak a szárazság nehezíti meg. Malawi egész területén – a déli részen pedig kifejezetten – egyre több problémát okoznak a túlzott fakivágások, mivel az egyetlen energiaforrásuk a faszén, azonban a növényzet hiánya miatt a termőföld is elmosódik. Mára a Blantyre városát körülvevő három hegy majdnem teljesen kopasz. Emellett az esőzések áradásokba torkollnak, melyek tönkreteszik az emberek házait is.
Az áramszolgáltatás ugyancsak akadozik. Ottlétem során többször volt áramszünet, mint működő szolgáltatás. Ez nem csak azért volt rossz, mert nem tudtam tölteni a telefonomat, laptopomat vagy fényképezőgépemet, és este gyertyával kellett világítsak, hanem amiatt is, mert áram melegíti a vizet, valamint a tűzhely is elektromos volt. Így legtöbbször maradt a hideg zuhany és a faszénnel való főzés. Sok helyen és háztartásban vízszolgáltatás sincs. Nekik akár 10 kilométert is kell naponta gyalogolniuk egy vödör vízért, amely nem sok mennyiség, ha a termést is öntözni kell. Azonban ahol van víz, a csapból ott sem iható folyik. Felfoghatatlan, hogy míg mi a wc-t is ivóvízzel öblítjük, addig a világ számos részén a csapból sem folyik iható víz.
Ilyen és ennél rosszabb körülmények között is kell éljenek az ottaniak, Malawi mégis békés ország. A szomszédos tartományokban azonban polgárháborúk dúlnak napjainkban is. Mozambikból, Zambiából és Tanzániából naponta százával érkeznek menekültek Malawiba.
Mindezeket látva és hallva, azt gondolnánk, hogy ezeknek az embereknek a mentalitása keserű, pesszimista és siránkozó. Pedig épp ellenkezőleg. A gyerekek vidáman játszanak a falvak utcáin, a Jacaranda Iskola árva diákjai lelkesebbek, mint bárki más, a felnőttek mosolygósak és adni akarnak, abból a kicsiből is, amilyük van. Derűlátók minden probléma ellenére. Mennek, és teszik a dolgukat kitartóan. Hálát adnak az élet apró örömeinek. Élnek. Egyszerűen, de boldogan. Hitükre támaszkodnak, és mindent a Jóisten akaratának tulajdonítanak.
Jóllehet, szerencsésnek gondolhatjuk magunkat, hogy fejlett országba születtünk, olykor mégis irigylésre méltó, de mindenképp példaértékű ezeknek az embereknek az élethez való alázatos és hálás hozzáállásuk.
Asztalos Ilona
Új hozzászólás