Nem is tűnik annyinak, sőt…pedig már eltelt csaknem négy teljes esztendő azóta, hogy Debrecenbe igazolt, és a Kohász vörös meze után a Vasutas piros-fehér címerét öltötte magára Kovács Anna. Anna, az a jobbátlövő, aki előző klubjának is olyan szemérmetlenül vágott győztes gólt az utolsó pillanatban, hogy gyakorlatilag egy egész város ünnepelte. Most pedig utolsó meccsére készül…
Egy esztendeje a balszélső kapitány, a cunderkirálynő Vantara-Kelemen Éva, az immár büszke anyuka lépett utoljára pályára Loki-meccsen. Ezúttal utánozhatatlan jobbátlövőnk teszi ugyanezt. Aki egy kicsit is ismeri a magyar női kézilabdamezőnyt, tudhatja, Anna egyedülálló játékos. Nem csupán a szó legnemesebb értelmében flegma, már-már kiszámíthatatlanul laza átlövései és tempója, akaratereje miatt, hanem a szurkolókkal, szurkolóival való nyitottsága, emberi kiválósága miatt is. Ikonikus, védhetetlen erejű átlövő a pályán, csodás természetű, utánozhatatlan humorú lány a mérkőzésen kívül a 33-mas mezszámú ikonikus kézilabdázó. Csak az a fene sors ne így akarta volna… amikor 2018 augusztusában a Lokihoz igazolt, meg sem fordult a fejünkben, hogy mindössze négy esztendő után nem továbbáll, nem hosszabbít szerződést, hanem felhagy élsportolói pályafutásával. A térde ugyanis súlyos sérülése óta már nem bír akkora terhelést, amekkorával hosszabb távra tervezni lehetne.
No, de visszatérve Annára, illetve arra, hogy honnan is indult, érdemes végigtekinteni, hogy honnan is indult, és hogyan zárták szívükbe a cívisvárosi szurkolók, az Alföld szívének egész kézilabda-társadalma. Azt hiszem, mindent elárul, hogy a Vasutas ősi riválisától, Békéscsabáról indulva, megjárva Érdet, majd a Loki számára szétszakíthatatlan köteléket és barátságot jelentő Dunaújvárost, és a lila-fehérektől, az érdiektől is eltekintve szinte azonnal közönségkedvenccé nőtte ki magát, amint megmutatkozott a Hódos parkettjén. Mára pedig oly erejű és karizmatikus debreceni ikonná vált, hogy visszavonulásának hírétől egy emberként rökönyödött meg idős, fiatal szurkoló egyaránt – még akkor is, ha sajnálatos és fájdalmas sérülése miatt ez némileg várható is volt.
Anna akaraterejét pedig mi sem bizonyítja erősebben, hogy fájó térddel, beavatkozások, hosszas, többhónapos kihagyások után is kulcsjátékosként veszi ki a részét a bronzérmet jelentő diadalmas szezon győzelmi sorozatából. Épp úgy, mint azelőtt. Az utolsó pályára lépését, május 20-án, a Győr ellen alighanem szűnni nem akaró vastaps és örömkönnyek fogják fogadni, akárcsak a pillanatot, amikor három évvel ezelőtt a Kohász elleni meccsen az utolsó mozzanatként egy, a DKKA-tól elvett labda utáni lerohanásból szerzett gólt, majd megszólalt a duda, a Loki pedig Anna elképesztő góljával nyert. A DVSC-család pedig 2018-ban Annával nyert hatalmasat, amikor a jobbátlövő ideigazolt, Debrecenben csodát tett, ő maga pedig a Vasutas csodálatos ikonja lett. Köszönjük, Anna!
Barna Marci
Új hozzászólás