2019-ben emlékezünk meg a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egyik legsikeresebb elnöke, Sesztina Nagybákay Jenő születésének 150. évfordulójáról.
Sesztina Jenő (1869-1944) kamarai elnöki működése Magyarország történelmének egyik rendkívül nehéz időszakára esik, 1926 és 1940 között vezette a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamarát.
Ez az időszak magában foglalta a tragikus trianoni békekötéssel bekövetkezett terület-, és piacvesztés negatív gazdasági hatását, az ennek következtében kényszerű országos kamarai jogszabályi és szervezeti átalakítás folyamatát. Ezt a szakmai képesítések és szakvizsgák rendszerének kialakítása, illetve fejlesztése követte. A kamarák tevékenysége bővült a mestervizsgák szervezésében, az iparengedélyek kiadásával kapcsolatos kötelezően előírt meghallgatásokkal, a tisztességtelen verseny kapcsán felmerült vitákra vonatkozó véleményezési joggal, majd a Kamaráknak a fontosabb gazdasági események megszervezésébe történő bevonásával és a kiállítások rendezésében, majd a külföldi vásárokon való részvétel engedélyezésében előírt feladatokkal.
A harmincas évek gazdasági világválsága ismét nagy megpróbáltatást jelentett az ország gazdaságának. A túlélésért való küzdelem egyik kitűnő eszköze volt a kamarai tevékenység, mely a külső és belső kapcsolatok kialakításával, fejlesztésével, valamint a lehetőségek kialakításának segítésével, a kormányzat felé tett jelentős javaslatokkal járult hozzá a helyzet normalizálásához.
Megállapíthatjuk, hogy ez az időszak rendkívüli rugalmasságot, hozzáértést, kitartást, stressz tűrő képességet követelt meg a kamarai vezetőktől, akik maguk is kereskedők, gyáriparosok, iparosok voltak.
Sesztina Jenő maga is a tiszántúli kereskedelmi és ipari élet egyik vezéralakja volt. Az ország egyik legnagyobb vaskereskedő cégének tulajdonosaként, mely cég, másokhoz hasonlóan, Trianon után elvesztette piacainak felét, átérezte az ipar és kereskedelem problémáit. Kamarai elnökként saját tapasztalat alapján tudott sikeres megoldásokat és lehetőségeket kialakítani, melyekkel segíteni tudta nemcsak Debrecen, hanem a teljes hazai ipar és kereskedelem túlélését és fejlődését. E tevékenységének kiterjesztésében nagy előrelépést jelentett, hogy 1923-ban a gazdasági és a kulturális életben folytatott sikeres tevékenysége elismeréséül kormányfőtanácsosi címmel tüntették ki, majd 1926-ban, mint a Debreceni Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a vidéki kamarák küldötteként bekerült az országgyűlés felsőházába, tagja lett a Közgazdasági és Közlekedésügyi Bizottságnak. Előterjesztéseiben mindig az aktuális, kereskedelemmel kapcsolatos problémákra hívta fel a figyelmet, javasolt megoldást. Közreműködésével nyílhatott meg az első Tiszántúli Kereskedelmi és Áruminta Vásár, a TIKÁV Debrecenben, mely fellendítette a kereskedelmi kapcsolatokat és az áruforgalmat.
A Debreceni Első Gőzszappangyár és a Debreceni Vas-, és Rézbútorgyár Rt. egyik megalapítója, a Debreceni Mezőgazdasági Gépgyár Rt. megalapítója és igazgatósági elnöke, a Borsod–Miskolci és Debreceni István Gőzmalom Rt. igazgatósági tagja, a Debrecen–Nyírbátori Vasút Rt. igazgatósági tagja volt.
Támogatta a kisvállalkozásokat, tőke bevonással, és/vagy forgalmazási megállapodásokkal, többek között a Békéssy féle szappangyár, a Flegler féle réz-, nikkel-, és vasbútorgyár, a Veréb Lajos féle zárgyár, a Veréb István féle permetező gyár, a Fazekas József féle lakatos- és tűzhelykészítő vállalkozásokat. Sesztina Jenő tudta azt a ma is érvényes igazságot, hogy nehéz időkben a helyi kis-, és közepes vállalkozások a foglalkoztatás és a helyi áruellátás fontos szereplői lehetnek, ezért támogatandók.
Sesztina Jenő 1869. június 14-én született az 1819-ben alapított, debreceni Sesztina Lajos vaskereskedő cég örököseként. Iskoláit a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd nemzetgazdaságtant hallgatott a budapesti egyetemen, végül Ausztriában, Wienerneustadtban és Grazban, majd Budapesten töltötte gyakornoki éveit, nagy osztrák és hazai vaskereskedésekben. Több nyelven beszélt, beutazta Európát. Végül belépett apja cégéhez, a Sesztina Lajos és Tsa vaskereskedésbe, melynek később átvette vezetését és a Tiszántúl legnagyobb vaskereskedésévé fejlesztette. Részvényese volt a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Rt-nek, hogy a piaci mozgásokat első kézből tudja követni.
Sesztina Jenőt tudása, széles látókörének köszönhető diplomáciája, emberi hozzáállása és széles spektrumú társadalmi tevékenysége közismertté tették nemcsak Debrecenben, hanem országosan is. Pályafutása során számtalan társadalmi tisztséget töltött be.
Évtizedekig tagja volt Debrecen város Törvényhatósági Bizottságának, főként a múzeumi bizottságban vett részt. Elévülhetetlen érdemei vannak a Déri gyűjtemények megszerzésében és a Múzeum fejlesztésében. A Déri gyűjtemények sorsa a nagyerdei Sesztina villában dőlt el, ennek emlékét a villa falán hajdan a tárgyalások minden résztvevőjét ábrázoló bronz dombormű hirdette.
A kultúra nagy támogatója volt, választmányi tagja a Csokonai Körnek, alapító tagja a Tisza István Tudományos Társaságnak. Korát meghaladó módon foglalkozott a környezet védelmével, elnöke volt a Tiszántúli Madárvédő Egyesületnek és tőkebevonással felkarolta a Kühnel féle Első Fészekodú Gyárat. Elnöke volt a Debreceni Rotary Clubnak.
Feleségével, Csanak Margittal a református egyház nagy támogatói voltak. Lövőpetriben, ahol birtokosok voltak, szép református templomot építtettek. Ugyanott, földbirtokukból vitézi telkeket adományoztak az első világháború frontjairól hazatérő katonáknak és családjaiknak Sesztina Jenő gyermektelen lévén, örökbe fogadta testvérének fiát, Rickl Antal Lajost és két fiát, akik kérésére felvették az ő előnevét, a Nagybákay nevet.
A második világháború nagy változásokat hozott. Az 1940-es évben a kialakult gazdasági és politikai helyzetre tekintettel felfüggesztették a Kereskedelmi és Iparkamarák autonómiáját, Sesztina Jenőt felmentették elnöki megbízatása alól.
Az 1944-es német megszállás és nyilas uralom kétségbe ejtette a Sesztina házaspárt. Majd jött Debrecen bombázása és az orosz front átvonulása. A Sesztina villa alagsorába húzódott meg az idős házaspár, a villát bombatalálat érte és megjárták a szovjet frontharcosok. Sesztina Jenő és felesége nem bírták elviselni a megpróbáltatásokat és eldobták maguktól az életet.
Halmos Sándor
Új hozzászólás