A DVSC február 16-i labdarúgó bajnokiján a piros-fehérek ifjú újonca, Zsóri Dániel káprázatos gólt ollózott a Ferencváros kapujába. A meccs a gól mellett a kommentátor, Ujvári Máté érzelmekben gazdag közvetítése miatt is emlékezetes marad.
Máté tősgyökeres budapesti, büszke apukája hamarosan 1 éves kisfiának, illetve ha nem a labdarúgómeccsekről tudósít, akkor a Forma-1 futamainak helyszíni riportere. Sportról, szakmáról, újságírói érzelmekről és szabadidejéről beszélgettünk, a kollegalitás jegyében tegeződve.
- Először a közelmúltba tekintsünk vissza! A Debrecen-Ferencváros bajnokin a Loki fiatal támadója a hosszabbítás utolsó pillanataiban ollózott hatalmas gólt. Milyen érzéseid voltak akkor?
- Nagyon furcsa, mert általában szoktam emlékezni, mit mondok egy helyzetet vagy gólt követően. Itt viszont csak arra emlékeztem, hogy Zsóri beollózta, velem együtt az egész stadion talpra ugrik és üvöltök, ahogy csak tudok. Libabőrös lettem, nem hittem a szememnek. El lehetne sütni a közhelyet, hogy „magyar pályán ritkán látható gól volt”, de biztosan az eddigi legnagyobb, amit én közvetíthettem.
- Nyilván sok magyar szurkoló szerint is ez a találat akár az év gólja lehet?
- Így igaz. Bár februárban ezt nem lehet biztosan kijelenteni, de az előző évekből kiindulva biztosan dobogós. Persze én lennék a legboldogabb, ha még látnánk ehhez hasonló fantasztikus találatokat.
- Milyen pillanatokra emlékszel vissza a közvetítéseidből, amiket ehhez lehetne hasonlítani?
- Az első, ami beugrik, azt a 2018-as foci világbajnokságon közvetítettem. Életem első vb-mérkőzése a Portugália-Spanyolország rangadó, ami 3-3-mas döntetlennel zárult. Cristiano Ronaldo mesterhármast szerzett, és az utolsó gólja egy szenzációs szabadrúgás volt pár perccel a lefújás előtt. Ami még külön emlékezetes, az a 2016-os riói olimpia döntője: Brazília-Németország. A brazilok első labdarúgó olimpiai aranyukra hajtottak. Neymar vezetést szerzett a Selecaonak egy 25 méteres, felső lécről bevágódó szabadrúgással, de a németek egyenlítettek. A büntetőpárbajban Neymar góljával aranyérmesek lettek a hazaiak. A Maracana stadionban 80 ezer ember énekelte a himnuszt. Elképesztő, felejthetetlen pillanat volt.
- A nemzeti indulók éneklése valóban megindító. Mi történik a kommentátorállásban, amikor a Magyar Himnuszt játsszák?
- Természetesen én is felállok, kikapcsolom magam az élő adásból és éneklem. Nem is lehet kérdés! Szerintem minden sportkommentátor álma, hogy úgy hallgathassa hazája himnuszát, hogy előtte vagy utána ő beszélt.
- A Száguldó Cirkusz futamain helyszíni tudósítóként dolgozol. Ott lapul az álmaid között, hogy a versenypálya mellett legyen még lehetőség egyszer a Magyar Himnuszt meghallgatni és énekelni?
- Szerencsére már többször is hallgathattam, hiszen az utóbbi években a hungaroringi rajtrácsról élőben jelentkeztem be az M4 Sport felvezető műsorában és engem ért a megtiszteltetés, hogy a versenyt indító magyar Himnuszt felkonferálhattam. Sajnos annak nincs realitása a közeljövőben, hogy a futam leintése után magyar pilóta végezzen az élen.
- Egyik első forma 1-es élményed egy tűzpiros Ferrari mellett volt. Akkor már kezdett érlelődni a gondolat, hogy nem szeretnél elszakadni a versenyautóktól?
- Maximum olyan szinten, hogy jó lenne egyszer kipróbálni egy ilyet. De mivel én kiskoromtól fociztam, felnőtt korban focista szerettem volna lenni. Követtem akkor is a Forma-1-et, tudtam, ki az aktuális világbajnok, de nem érdekelt annyira, mint manapság. Az F1-es csapatba anno munkatársként kerültem. Eleinte háttérember voltam, aki a kintről hazaküldött anyagokat átveszi és például összefoglalót ír. Ezután ástam bele magam igazán és kaptam meg a lehetőséget, hogy a helyszínről tudósíthassak.
- Mi lehet a kapocs a labdasportok és a technikai sportok között?
- A nyilvánvaló kapocs maga a sport. Nehéz összehasonlítanom a kettőt, hiszen meccseken kommentátorként, futamokon helyszíni riporterként vagyok jelen. Nekem ez egy tökéletes egyensúly, nagyon szeretem csinálni és emiatt szerencsésnek érzem magam.
- A szakmai szenvedély mellett mit tartasz fontosnak?
- A célom, hogy a lehető legjobban, átélhetően visszaadjam, ami a pályán vagy az aszfalton történik. Nem tolakodóan, de ha a helyzet úgy hozza, lendülettel, fokozott érzelmekkel és csipetnyi saját véleménnyel teszem ezt.
- A mikrofontól távol mi tart igazán lendületben?
- Lassan egy éve, hogy apa vagyok, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Nagyon szeretem a családomat és rengeteg megértést, segítséget kapok tőlük. Ez az én munkámhoz elengedhetetlen. Szeretem az állatokat, szeretek sétálni, kirándulni és egy saját YouTube csatornám is van.
A videócsatorna az alábbi linken érhető el:
https://www.youtube.com/channel/UCNuhVAQJOfkwMdX1mL_2nfQ?view_as=subscriber
Barna Marci
Új hozzászólás