Négylábú barátainktól, a kutyáktól gyakran halljuk a vau! vau! és – a kifejezni szándékozott tartalom szerint – a hasonló hangokat, s érzékelünk ebeink részéről, e sajátos „üzeneteket” kiegészítendő, sok más, leggyakrabban otthonosan szeretetteli állati kommunikációs jelet. Gazdag ugyanis az ő – persze nem nyelvi – kifejezőeszközeik tára.
Az azonban a legkevésbé sem természetes, hogy a fenti, kutyaugatást rögzítő betűcsoport valamiféle elismerő rácsodálkozást kifejező hangsorként emberek szájából röppen ki, gyakran, eufemisztikusan fogalmazva sem gazdag szókincsről téve tanúbizonyságot… Ellenkezőleg: a szinonimák nyelvhasználatbeli kikopásáról, a beszéd és írás szürküléséről hozva hírt.
Élőszóban is fura e divatkifejezéssé vált indulatszó ragályként való terjedése, az írott nyelvbeli elharapódzása pedig mulatságos, vagy inkább nevetséges. A világhálón olvastam: „Váóu! – Ez aztán egy igazi gőzmozdony!”; „Vaou. Nagyon jó hely lehet. Mit csinálhattak egy ilyen helyen?”; „vaou, nagyon jó színe van” a hajnak; „Vaou! Lakófülkés!! Ebben még lakni is lehet!”; „Vaou.... ez szép színes lett. Hogyan készült?”; „Vaou! Na, milyen jó kis feladatot kaptatok?”.
Hajról írják, ugyancsak a neten: „vaou nagyon jó színe van, főleg a tetejénél”. S mint az alábbi komment jelzi, megesik, hogy a citált indulatszó „kiegészül” még egy-két divatkifejezéssel, így aztán különösen komikus hatást kelt: „Vaou tök cool ez az oldal!” (A rend kedvéért: az utóbb idézett két példában képzeljünk azért a „vaou” után legalábbis egy vesszőt! Vagy inkább felkiáltójelet.)
E divatszó, a vau! – eredetileg: wow! – az angol és amerikai képregények, filmek nyomán terjedt el itthon is; a magyarban nyelvi idegenszerűségnek, anglicizmusnak, amerikanizmusnak minősül. Helyette a jelentései közül nagy meglepetés, álmélkodás, csodálkozás kifejezésére például az Ejha! Nahát! Tyű! Tyűha!, bosszúság, bosszankodás, harag, elkeseredés, megütközés kifejezésére, enyhe vagy tréfás szitokszóként A kutyafáját! A mindenségit!, Teringettét! használható, attól függően, melyik illik a szövegkörnyezetbe. S például a gyakran mondatszóként szereplő teringettét indulatszó bosszankodás, bosszúság, megütközés, illetve elismerés, megelégedés, öröm, továbbá csodálkozás, meglepetés kifejezésére egyaránt alkalmas, attól függően, milyen szövegkörnyezetben használjuk. (A mondatszó egyébként közvetlenül, nem fogalmi tartalom közvetítésével fejez ki érzelmet, indulatot, akarati megnyilvánulást stb., illetve utánoz hangot.)
Az ijesztően vagy bámulatosan nagy, a rendkívüli mértékű megjelölésére, illetve a tetszés és öröm nyilvánítására pedig alkalmas – és tartalmas – csereszó lehet a pokoli, állati, illetőleg a nagyszerű, príma, remek, kitűnő, tökéletes, ideális, pompás, érzelmi telítettségű mondatként, nagybetűvel kezdve, felkiáltójellel a végén.
Arany Lajos
Új hozzászólás