Aki rokon értelmű szavak, kifejezések keresése helyett megelégszik elcsépelt divatszavak ismételgetésével, az lemond a nyelvápolásról, szürkíti a nyelvhasználatot. Ezt teszi nap mint nap a média is. Egyúttal igen nagy hatást gyakorolva a mindennapi beszédre: ott is burjánzik a „kihívás”.
Amikor például valaki fontos, hálás, de nehéznek ígérkező, képességeit próbára tevő feladatot kap, arról így számol be (szó szerint idézve az alanyt): „a közösségteremtés izgalmas kihívásnak tűnt”; „valódi kihívás számomra ez a szerep”; „szülőnek lenni a legnagyobb kihívás az életemben”. Az idézett közlések szabatosan, magyarosan: nem mindennapi (vagy emberpróbáló, a képességeimet, ügyességemet, hozzáértésemet próbára tevő, nagy) lehetőség. Vagy: próbatétel, erőpróba, felelősség.
Az angol sportkifejezés, a challenge (’küzdelemre kihívás’) tükörszavának erre a szüntelen s felesleges, egyre több életterületen burjánzó használatára példák százait hozhatnánk. Alkalmazzák egyebek között (megoldandó) probléma, (leküzdendő) nehézség megjelölésére is: „a zord körülmények közötti járművezetés kihívás lehet”; „az egyik kihívás, amivel mindnyájunknak szembe kell néznie az életben: a kimerültség”; „közös társadalmi kihívás a szegénység mérséklése”.
Gyakran két másik divatszóval cifrázza a beszélő a szóban forgó kifejezést: „Komoly kihívást jelent számomra a szakmai feladatok irányítása.” E három sebből vérző mondatban a kihívás helyettesíthető e pontos és kifejező definícióval: ösztönző hatású alkalom. A jelent pedig felesleges. Itt tehát egy régi és egy újabb keletű divatszó lépett „házasságra” (komoly kihívás), s társult hozzájuk egy felesleges – e szövegkörnyezetben elhagyható – harmadik (a jelent).
Hogy mennyire eluralkodott (és összenőtt) e „hármas” a sajtóban, arra jó néhány további példa következik. S bizonysága lehet annak is az alábbi – nem túl illatos – idézetsor, hogy e helytelen nyelvi képződményre is igaz az idézett találó megjelölés.
Egyre-másra használja e „szótriót” a média az egészségüggyel, életmóddal összefüggő témákban: „Munka mellett idős szülőt ápolni komoly kihívást jelent.” Vagy: „Az első pelenkacsere az új szülők számára gyakran komoly kihívást jelent.” Valamint: „Sokaknak komoly kihívást jelent a tűsarkú viselése.” Ráadásul: „Minden esztendőben komoly kihívást jelent a tartalmas nyári időtöltés megválasztása.” Végül, de nem utolsósorban: „Komoly kihívást jelenthet, ha párunkkal nem ugyanolyan szexuális étvággyal rendelkezünk.” (Itt nemcsak a kurzívval jelölt kifejezés cserélendő, hanem a rendelkezik divatige is, s további magyarításra is szorul a mondat, pl.: … ha a szexuális étvágyunk mértéke eltér a párunkétól.)
Utolérte a közlekedésről való beszámolót: „Nem csak a megállás, az irányváltoztatás, azaz a kanyarodás is komoly kihívást jelent jégen.”
A társadalmi témákban is felbukkan: „A hobbikertészeknek már komoly kihívást jelent a gombafertőzések diagnosztizálása.” Sőt: „Komoly kihívást jelent a szülőnek a furcsa kütyüért hisztiző kölykök lecsillapítása.” Másfelől: „A felhalmozott adatok elemzése komoly kihívást jelent.” Ezenfelül: „A mindennapi megélhetés komoly kihívást jelent a számára.”
A politikai újságírás ugyancsak használja: „Igen komoly kihívást jelent a Kárpát-medencei magyar közösségek asszimilációjának, elvándorlásának megállítása, kultúránk, történelmünk megőrzése.”
A kulturális sajtó szintén él vele: „A színésznőnek komoly kihívást jelent két vámpír karakter megformálása.” Vagy: „A műemlékvédelemnek mindig komoly kihívást jelent egy-egy palota, kastély rendbehozatala.”
S beszüremkedett e kifogásolható szófűzés a gasztronómiai újságírásba, a média egyszersmind kiterjeszti az emberi szervekre is: „Az üdítőitalokban annyi cukor és egyéb haszontalan anyag van, hogy a szervezetünknek komoly kihívást jelent, hogy vizet vonjon ki belőle.” Vagy: „Egy igazi angol reggeli elfogyasztása komoly kihívást jelent mind a gyomornak, mind a gazdájának.” Sőt, immár a tárgyak is szenvedő alanyai ennek az erőltetett szócsinálmánynak: „A szinte állandóan szélfútta pálya vonalvezetése egyaránt komoly kihívást jelent a fékek, a gumik és a motorok számára.” Pontosabb, ha ezt mondjuk: megterheli (s lehet, hogy megviseli) a szervezetet, a gyomrot, illetve alaposan próbára teszi a tárgyak, eszközök minőségét (és esetleg koptatja, rongálja azokat).
Az említett példák mindegyikében kicserélhető a komoly kihívás szószerkezet a fent említett (vagy más) tartalmas szavakkal, a jelent ige pedig törlendő.
Az is előfordul, hogy a kihívás főnév magát a feladat, a teendő szót helyettesíti: „A kihívás egyszerű: a vázlat alapján alkotni hagyományos vagy digitális oldalakat.” Elcsépelt divatszót ismételgető, stílustalan, sőt pongyola mondatgyártás ez. Következzenek e monoton szóhasználatra is további példák! „A kihívásnak szórakoztatónak kell lennie.” Valamint: „Szinte lehetetlen a kihívás: több mint 1000 km gyaloglás.” Vagy: „A kihívás egyszerű: a vázlat alapján alkotni hagyományos vagy digitális oldalakat”. És: „Az a kihívás, hogy váljunk valakivé.”
A média sürgős feladatainak egyike pedig az, hogy szokjon le a monoton nyelvhasználatról, például szabaduljon meg a rengeteg felesleges „kihívás”-tól… Ha ez az anyanyelvi kapuőri teendő eredménnyel jár, az jótékony hatást gyakorolhat a közbeszédre.
Arany Lajos
Új hozzászólás