Bakucz József, a határokon átívelő tehetség

Bakucz József

Költő és egyben műfordító volt. A nyelvi kubizmus és a vizualitás eszközeivel a korának legmodernebb hazai és európai szürrealitását alkotta meg.

A mitologizmust fejlesztette tovább. Legfőbb témáinak az elszigeteltséget, a reménytelenséget és a szorongást választotta. A gondolkodása az egzisztencialista bölcseletről szólt, amelyben a tapasztalatait és a felismeréseit juttatta felszínre. A korai verseiben aforisztikus és absztrakt kifejezésmódot használt. Kapcsolatot tartott a Magyar Műhely baráti körével, valamint az Arkánum folyóirat költőivel.

A feladatát a világmindenség titkainak megközelítésében vélte felfedezni: „versemnek nincs genezise – klasszikus értelemben. Ami van, az a költő iniciációja: a világegyetemben valahogyan dinamikus szerepet játszó – tehát nem platonikus értelemben, hanem modern természettudományos értelemben vett – alapkonfigurációk misztériumába való beavatás.”

A tanulmányai során sokat foglalkozott a világvallásokkal, azon kívül megismerte a tételes dogmatikát.

1953-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-francia szakos tanárként végzett. Műfordításból kezdett megélni, első fordításait 1955-ben publikálta. Az 1956-os forradalom leverése után a János Kórház Gyermekosztályának igazgató-főorvosaként praktizáló édesapja ellen elfogatási parancsot adtak ki, mivel a földre söpörte és kidobatta a visszaállított Lenin- és Sztálin-szobrokat. Az egész család elhagyta az országot. 1957-ben emigrált Amerikába. 1963-ig New York-ban és Bostonban, 1964-ig pedig Párizsban élt. Anyagi okok miatt mégis visszaköltözött az Egyesült Államokba. New Yorkban épületgépészeti tervezőként atommeghajtásos tengeralattjárókon tevékenykedett. A trópusi éghajlatra szánt műszerszobák hűtő-fűtő rendszereit dolgozta ki, illetve az M. I. T. lézerkutató termeit tervezte. A versei az Új Látóhatár és a Magyar Műhely című lapokban jelentek meg. 1971-ben Kassák-díjjal jutalmazták. 1981-től társszerkesztője volt az Arkánum irodalmi folyóiratnak. Angol, német és orosz költők műveit interpretálta. Pályafutása folyamán a kiadványait végig maga tervezte. A munkásságának nagy része máig kiadatlan maradt.

Órák

Kagylókoromban egykoron

a hegynek tornya  és keresztje

nem volt még tarka  homokon

feküdtem gőgbe csöndbe veszve

de meghasadt a monoton

tizenkét hullám a halruhában

lejött lejött az Úr utánam

 

Emlékszem dél volt kereken

 tizenkét óra és vigyázzba

dermedt hétfő a tereken

szigorú csönd csak egy akácfa

köhintett s egy egy eleven

cinóber cseppet hullatott a

beteg betonszín udvarokra

 

 

Lecsavarom a rádiót

a zsebkendőnyi kertbe lépek

szobámban ahol nem vagyok

helyeslően bólint a képed

tizenkettő még nem hozott

karom gyümölcsöt de a házak

látják arcom már lomb s alázat

 

(1929, Debrecen – 1990, Boston)

Nádai Nikolett

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.