Anyanyelvhasználatunkban évek, sőt évtizedek óta szívósan élnek tartalmatlanná kopott, szürke kifejezések, rég elcsépelt, de újra meg újra divatozó szavak. Az egyik túlélő a fantasztikus melléknév.
Kosztolányi Dezső, a nyelvművelőnek is elsőrangú írónk már 1926-ban (!) ellenszenvesnek ítélte, nagyzolónak találta, mondván: „Ez a szó manapság egyre gyakrabban lábatlankodik előttünk, minden ok nélkül.” Utalva anyanyelvünk árnyaltságára, rokon értelmű szavakban való mérhetetlen gazdagságára, a szinonimákkal élés örök igényére, hozzáfűzte: „Száz és száz jobb és pontosabb szóval írhatom körül.” Egyre időszerűbb gondolat.
Ma eredeti értelmében – ’kitalált, költött, képzeletben született, fantázia szülte’ – ritkábban találkozunk a fantasztikus szóval, annál gyakrabban használjuk a ’bámulatos, káprázatos, pompás, ragyogó, elsőrangú, kitűnő, kiváló, nagyszerű, remek, rendkívüli’ jelentésében. Utóbbi értelemben nyakló nélkül alkalmazza a társalgási nyelv – és a rá elementáris erővel ható sajtó. Napjaink médiája többnyire jelentős(nek ítélt) teljesítmények méltatására veszi igénybe. Sőt olykor a valós értéket jócskán eltúlozza, felnagyítja e jelzővel élve. Ne csodálkozzunk! A nagyotmondások, a nyelvi túlzások immár szinte „kötelező” nyelvi elemei a médiának. A tömegkommunikáció tehát különösen ludas abban, hogy a fantasztikus immár ködszürke divatszóvá kopott. Egy tehetségkutató show-műsorban például röpke fél óra alatt számlálhatatlanul sokszor hangzott el dicséretként. Hol maradnak a szinonimák? – hökkenünk meg, miután celeb műsorvezetők századszor is a fantasztikus jelzővel illetik azt, ami bármi okból kivívta elismerésüket. Beletörődne a média, hogy némely feladatait egy magányos hegyi birkapásztor hatszáz szavas szókincsével is el lehet látni?
Ha sci-firől olvasnánk, hogy „fantasztikus film volt”, a minősítést szójátéknak is elfogadhatnánk (értvén így: ’fantázia szülte’, egyszersmind ’remek’ film), ám ha megtörtént esemény ihlette alkotásról írja ezt a sajtó – mint teszi gyakran –, az már félreérthető. „Fantasztikus volt a film” – olvassuk egy olyan alkotásról, amely teljes mértékben valóságalapú. Ilyen esetben mondjuk azt, amire gondolunk: remek, elsőrangú, lenyűgöző filmet láttunk.
„Fantasztikus barát, akire mindig számíthat az ember” – olvassuk egy internetes oldalon. Nem Alfról, a szőrös kis földönkívüliről vagy E. T.-ről lelkendezik itt a dicsérő jelző tálalója, hanem egy igencsak valóságos személyről. Azaz szavatartó, jellemes, eszményi, hűséges barátról beszél. „Fantasztikus édesanya és feleség” – minősítenek egy amerikai színésznőt. Pontosan utalunk arra, mennyire jó ebben a (valóságos) szerepében (is) a művésznő, ha példás, gondoskodó, figyelmes, gyengéd, szeretetteljes anyának és nejnek nevezzük. Hiszen itt sem kitalált lényről van szó. Ellenkezőleg: emberről, aki fáradhatatlanul törődik csemetéjével és férjével.
„Fantasztikus jelenetnek lehettek tanúi a nézők a holland bajnokin” – olvassuk egy online-újságban. Repülő csészealjat láttak? – kérdheti a szó eredeti értelmét (is) tudó olvasó. Nem. Arra utal a mondat, hogy egy játékos a levegőben úszva ollózta kapura a labdát. „Fantasztikus győzelmet aratott az olaszok fölött a magyar jégkorong-válogatott” – dicséri a média sportolóink e teljesítményét. Ugyanúgy megbecsüljük őket, sőt, ha imponáló győzelemről, bravúros sikerről, hősies diadalról beszélünk. A „fantasztikus énekhang” kifejezőbb szavakkal is érzékeltethető, lehet például pazar, briliáns, káprázatos, csodálatos. „Fantasztikus tanárokat mondhatok magaménak” – nyilatkozta egy táncos. Mivel igencsak élő oktatók lehettek, pontosabb jelzőket is találhatunk az említett pedagógusokra: kiváló, bámulatos, kivételes, nagyszerű, rendkívüli, mesteri. „Fantasztikus őserdőkbe jutottam el” – idéznek szó szerint egy utazó dokumentum-beszámolójából. Kosztolányi talán regényesnek, varázsosnak, hökkentőnek, elbűvölőnek, tündökletesnek mondaná azt a rengeteget…
Részint a nyelvhasználat szürküléséhez vezet a fantasztikus szónak az említett mellékértelmében való sűrű használata; e jelentés fokozásával egyre veszít a szó a hatásából. S hasonlóan bajos, hogy félreértést is okozhat. Ezért az említett mellékjelentés értelmére utalva vegyük elő a szókincstárból bátran – az említettekkel együtt – a szintén magyarosabb szédületes, pompás, káprázatos, csodálatos, bámulatos, lenyűgöző, csodás, rendkívüli, kivételes, ámulatba ejtő, nem mindennapi, kiváló, lehengerlő, egyedülálló, utánozhatatlan, páratlan, felülmúlhatatlan, szenzációs, fenomenális, kolosszális, zseniális szavak bármelyikét; a tetszésnyilvánítást, az elismerést a fantasztikus melléknévnél mindegyik pontosabban kifejezi. Tessék választani!
Arany Lajos
Új hozzászólás