Mintha mi sem történt volna az elmúlt napokban, vidáman, mosolyogva, már-már baráti ölelések közepette vezette le a szerdai edzést Pallagon Leonel Pontes és luzitán csapata a DVSC-nél.
Mindazok ellenére, hogy kedden bejárta a hazai sajtót, este menesztik a madeirai trénert és aláírják az új edzővel a szerződést. Aztán kiderült, kacsa volt az egész.
Tény, a Loki igazgató tanácsa szabadulna a portugáltól, csakhogy valaki olyan szerződést kötött vele, ami után boldogan firkantotta oda a nevét, amikor Kondás Eli bá'-t elzavarták. Állítólag úgy szól a passzus, hogy nagyon sok zsé jár Pontesnek több évre. A tudós jogászok által gondosan megfogalmazott megállapodás szerint mindkét fél akkor tárgyalhat újra egymással, esetleg széttépheti a papírt, mint Hosszú Katinka két négyszáz vegyes között az övét, ha a DVSC labdarúgó csapata a bajnokság végén nem éri el a nemzetközi kupában való indulás lehetőségét. Korábbi távozás esetén viszont nyolcszázezer euró, vagyis mintegy 240 millió forintnyi bánatpénz jár.
Nos, mint tudjuk, erre az esély nulla. Így aztán Ponti issza a kávéját a Plázában, nosztalgiázik az általa felfedezett Cristiano Ronaldóról, és esze ágában sincs felülni a repülőre. És ha nagyon jó hangulatban van, még borravalót is ad a személyzetnek.
Na, itt tartunk most. Kedden este vakargatták a fejüket a „szakértők”, elhangzottak érvek ellene és mellette, de csak odáig jutottak, hogy fizetni kell. Azt meg nem akarnak. A csapaton belül pedig egyre feszültebb a hangulat, a kiesés szele úgy megcsapta őket, mint a Katrina hurrikán pár éve New Orleanst. A különbség annyi, hogy ott szólt a dixi a viharban, itt meg Mozart Rekviemjét dúdolják a muzikálisabbak.
Most sokan belenyúlnának a katyvaszba, de a kihúzott kéz büdös marad. Ezért inkább egymásra mutogatnak. Így nem kell fintorogni.
Mi a megoldás? Pontes nem hajlandó tárgyalni. Helyében én is a lóvét választanám. Számoljunk: ha a fiúk kiesnek, az sokkal többe kerül, mint egy alku után kifizetni a teljesen összezavarodott ibériait. A játékosok közül néhányat nem is érdekel a hercehurca. Andzic egy félévre kötelezte el magát, utána tovább áll. (Mondjuk, nagy kár nem ér bennünket.) A venezuelai Feltscher szintúgy nyárig rohangál a pályán, van, akinek egyébként is lejár a traktusa.
Most már az öltöző is megosztott. Várják a megváltót, a Messiást. Emiatt egy ajtó állandóan nyitva is van.
Talán a napokban beléphet rajta Herczeg András, akit mindenki szeret. Állítólag vállalja a veszélyt, orvosi tanácsok ellenére is.
Sokan nagyon szeretnék. Sőt én is. És ha kell, helyette is beszedem a vérnyomás csökkentőt. Nekem már úgyis kell.
Weisz György
Új hozzászólás