Nem vállalt túl nagy kockázatot a debreceni Csokonai Színház vezetése, amikor műsorra tűzte Moliére Dandin György, avagy a megcsúfolt férj történetét. A vígjáték szinte biztos siker.
A történet egyszerű: a címszereplő és a Sotenville család üzletet kötnek, a paraszti származású, ám annál tehetősebb Dandin feleségül veszi Angéliquet, amiért nemesi címet kap, a család viszont anyagi biztonságra számíthat. A szerelem nélküli házasság azonban hamar becsődöl, s minden jel arra mutat, hogy Dandint megcsalják. Az őrületig fokozódó gyanakvás aztán számtalan komikus helyzetet szül, gyakorlatilag erre épül a darab, miközben a főszereplő lassan rájön, elvesztette a becsületét az érzelemmentes érdekházasság miatt.
A két rövid felvonásos darab jó felépített, nincsenek benne holtjátékok, fölösleges jelenetek. Az egymást követő helyzetkomikumokat jól kiegészíti a nyelvi humor, egyáltalán nem idegen a XVII. századi történettől néhány jól ülő, magyaros káromkodás: de pofán vágnálak, büdös céda, sötétben minden tehén fekete…A közönség jót derül a látszólag nem egészen odaillő kifejezéseken.
Kiemelkedő az első felvonás befejező jelenete, amikor is Dandin rádöbben reménytelen helyzetére, s mintegy becsülettemetés zajlik a színpadon.
Elgondolkodtató a vígjáték elején és végén „játszó”, elültetendő növény szerepe. A remények szárba szökkenése, vagy elásott remények, a mozgástér végleges beszűkülése – akár ezek is lehetnek a háttérben, de ki-ki gondolkozzon el rajta.
Jól alkalmazottak a díszletek, a kimunkált jelmezekkel szemben inkább csak jelzésértékűek, nem vonják el a figyelmet fölöslegesen. Egyetlen dolog volt csupán zavaró számomra, amikor a tavi jelenetnél a víz el kezd csurogni a színpad sarkában. Hirtelen nem tudtam, hogy odakint esik az eső vagy beázott az épület? Nem biztos, hogy ez az effekt szükséges, különösen azoknak a nézőknek, akik a színpadhoz közel ülnek.
Mindent összefoglalva: kellemes, jól nézhető, remek szórakozást adó darabot láthattunk Árkosi Árpád magabiztos rendezésében. A színészek kivétel nélkül jó teljesítményt nyújtottak, határozott karakterformálásuk hitelessé teszi a történetet. Szakács Hajnalka, Garay Nagy Tamás, Majzik Edit, Janka Barnabás, Edelényi Vivien, Kránicz Richárd és Kovács András igencsak megérdemelték a nagy tapsot a darab végén. A főszerepet játszó, Debrecenből elszármazott Jászai-díjas, Érdemes Művész Szarvas József pedig akkorát alakított, annyira megemelte a darabot, hogy attól válik igazán feledhetetlenné, az amúgy aranyos, kellemes, könnyed, de többnyire feledhető darab.
Barna Attila
Új hozzászólás