Nem leányálom labdarúgó edzőknek lenni. Még akkor sem, ha csapataik jól teljesítenek, mert egy átmeneti hullámvölgy esetén már könnyen útilaput köthetnek a talpuk alá.
Mennyivel rosszabb helyzetben vannak azok a kollégáik, akiknek edzettjei nem az elvártnak megfelelően teljesítenek. Eredmények, teljesítmények helyett marad a magyarázkodás. Néha profin teszik, ám többségüket elkapja az indulat vagy kitör belőlük a keserűség, s bizony alaposan odamondanak, beolvasnak mindenkinek, akik miatt a rövidebb-hosszabb távú eredménytelenség bekövetkezett.
A példáért nem kell messzire menni. A DVSC halovány szereplése és az új edző, a portugál Leonel Pontes értékítélete szerint is a Loki néhány játékosa nem teljes erőbedobással küzdött, márpedig aki „nem teszi oda magát”, annak nincs helye a keretben, sőt a csapatban sem. Ne hozzon szégyent a klubra! A mesterrel csak egyet érteni lehet, bár az általa ígért győzelmek még váratnak magukra, még ha az elmúlt hétvégén azért Diósgyőrben sikerült is végre győzni.
A DVTK még a Lokinál is rosszabb helyzetbe került. A nemzeti bajnokság tabellájának utolsó helyezettje. A lélektelen, csapnivaló játék miatt a borsodi csapat vezetése hiába büntette játékosait több millió forintra, annak alig van látszatja. A szombati, Debrecentől elszenvedett zakó után Horváth Ferenc edző elkeseredetten fakadt ki. Vajon hát héten keresztül növekedett benne a feszültség, ami most kirobbant belőle? „…ilyen első félidővel nem tudok elszámolni. Ha én öt percet tudtam volna játszani, valakinek a szívét biztosan kitéptem volna. A szünetben felborult minden, ami az öltözőben volt. Ezek után jött egy teljesen más második félidő, nem értem, hogy miért nem lehet így játszani az első pillanattól kezdve. Én felkészítettem őket, de ha nem érzik át, én nem tudok mit tenni, és más se tudna…”
Alsóbb osztályokban sem könnyebb a trénerek sorsa. A Megyei I. osztályban mindössze három ponttal utolsó előtti Polgári VSE szakmai vezetője, Nagy Róbert, az otthon, a Sárrétudvaritól elszenvedett 7:1-es vereség után szintén játékosait hibáztatta: „…Amíg nem tudunk egymásért küzdeni és nem halunk meg a pályán, addig nem sok babér fog nekünk teremni ebben az osztályban. Jogos a kitörés, hiszen hét meccsen harminc gólt kapni, sok mindent elárul mentalitásáról.
A Hajdúnánás 2:2-öt ért el a DASE vendégeként, edzője mégis elégedetlenül nyilatkozott: „Nem értem, mi történt. Nem azt csináltuk, amit megbeszéltünk, a kapu előtt jobban kell koncentrálni. Tanulság: ha nem teszel érte, a labda mindig kifelé pattan.”
A Hajdúdorog hazai pályán kapott hetet a Nyíradonytól. A házigazda trénere, Juhász Bertalan röviden fogalmazott: „Van hova fejlődni, egy-két játékosnak el kell gondolkodnia…”
Győztes meccs után is lehet letörten véleményt nyilvánítani. Valószínűleg a kifakadás nem előzmények nélküli. Az Egyek 5-0-nal küldte haza a DSC-t. A diadalmaskodó csapat mestere mégsem bizonyult boldognak: „A múlt heti zakó után többet kaptam, mint vártam, de ez még mindig nagyon kevés. Üzenem minden játékosunknak, hogy sokkal több alázat kell”.
Tehát az edzők keseregnek, játékosaik pedig úgy, ahogy játszanak, messze elmaradva a kívánalmaktól. Még is az fog történni, hogy előbb-utóbb a szakmai vezetőket fogják meneszteni. Ennek a lépésnek egyszerű oka van. Egy egész csapat leváltása lehetetlen, főleg kisebb településeken, ahol a meccskezdetre gyakran tizenegy embert alig tudnak összekaparni. Így marad a lagymatag játék és a trénerek infarktus közeli állapota.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás