Csekély egy hónap elég volt Eb eufóriánk alapos lohadásához. Franciaországban a magyar labdarúgó válogatott derekasan helyt állt. A nemzeti tizenegyet felkészítő stáb büszkén bizonygatta, csapatunk főleg a hazai bajnokságban edződött focistákra épült. Ezek a fiúk és társaik azóta visszasüllyedtek a több évtizedes posványba.
Klubcsapataink, a Videoton kivételével már kiestek a kontinensküzdelmek selejtezőiből, a honi bajnokságban szánalmas játékkal alibi futballt játszanak, miközben jól keresnek. Tulajdonképpen a semmiért jó pénzt kapnak.
A játékosok túlfizetése már a kilencvenes évek közepén köztudott volt. 1996-ban Miriuta Lacika, akkor a Fradi focistája, évi 16 milliót keresett. Akkortájt a Siófok csapata, amely a mai napig nem tett semmi olyat, amivel bekerülhetett volna a labdarúgás nagykönyvébe, éppen az NB I-ben vergődött. A játékosok a Balaton parti városban mégis jól érezték magukra. Ha egész hónapban pályára sem léptek, akkor is zsebükbe került 900 ezer forint. Anno nagy pénz volt!
Mostanság Dzsudzsák fizetése borzolja a kedélyeket. A magyar sztárfocista jobb éveiben egy milliárd forint boldog tulajdonosa is lehetett, ami havi 83 milliót tett ki. Az orosz kitérő és a török Bursasporban eltöltött idő kevésbé kifizetődő számára, de évi 400 milliója még mindig fényévekre van a magyar átlagfizetésekhez.
De Dzsudzsák legalább tett valamit a magyar fociért. A válogatott csapatkapitányaként és eredményes játékosaként sokaknak szerzett rég várt örömöt, úgyhogy tőle legalább nem sajnálják keresetét, de a hazánkban labdakergetőkét irreálisnak tartják.
Muszbek Mihály sportközgazdász tavaly Sportgazdasági Nagyító 2015 címmel tanulmányt készített a veszteséges magyar fociról. Felmérése szerint az NB I mezőnye 2 milliárd forint adósságot halmozott fel. A legtöbbet a Videoton (1,16 milliárd) halmozott fel, de a Loki is 111 milliós mínusszal zárt. Érdekes módon a kisebb csapatok (Puskás Akadémia, Vasas, Haladás, Honvéd) plusszal zártak. A legnagyobb költségvetéssel a Fradi (4,3 milliárd) és a Videoton (2,4 milliárd) rendelkezett, miközben mindkét csapat az adósok táborát gyarapította.
A veszteségek ellenére tavaly a játékosok átlagban évi 37 millió forintot kerestek, ami havi 3 milliónak felel meg, miközben a hazai átlagkereset bruttó 176 ezer forint. A hazai focistáknak szinte ölükbe hullanak a milliók, mivelhogy nem sokat tesznek érte. Nézhetetlen meccseken lógják végig a 90 perceket. A mérkőzések színvonala köszönő viszonyban sincsenek a válogatott Eb produkciójával. A stadionok konganak az ürességtől. Alibi focit nézni kidobott pénz. Megépülte óta a Loki stadionja egy-két teltházas találkozóval büszkélkedhet. A csapat jelenlegi rossz teljesítménye megint csak nem közönségcsalogató.
Száz szónak is egy a vége: munkával arányos bérezést a labdarúgásban is! A kereseteknek a teljesítmény legyen az egyetlen fokmérője. Alapként elég lenne a minimálbér, s minden más a focistától függne…, de az csak álom. Marad a bosszankodás és a focitól való elfordulás.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás