Intellektuális-tárgyias, újklasszicista némileg szentimentális, újromantikus stílusú kisprózai költő, író, aki alkotott már a magánlíra, a minilíra, a nanolíra és a félperces műfajban is. Nem másol senkit, nem követ költői divatot.
Művei baráti hangvételűek, távolságtartóak, mégis emberközeliek, naivak, egyszerűek, őszinték, letisztultak és egységesek, melyek középpontjában a tájak, a tárgyak, a lassan múló idő, a mozdulatlanság, a nyugalom, a statikusság, a szemlélődés és a jelenközpontúság állnak. Verseit többek között a Kalligram, az Élet és Irodalom, a Népszabadság, az Alföld, a Bárka, a Prae, a Tiszatáj, a Műút, a Forrás, az Új Forrás, a Kortárs, a Palócföld, a Magyar Napló és az Irodalmi Jelen publikálta. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek.
A végtelen jelennel az örök jelenlétre, ezáltal önmagunk megtalálására utal. A hétköznapiságot és az unalmat elfogadássá, megelégedéssé, egyben a létezés csendes boldogságává emeli. Egyrészt a gyermekkori élményeket, nyarakat eleveníti meg, ahol az alföldi „sivár táj” is tele van életérzéssel, így teszi láthatóvá az átlagember számára észrevétlen dolgokat, élhetővé az életet. A jelentéktelenség érzetét másrészt a kocsmával, a játékteremmel, a kollégiumi,- iskolai,- vízparti emlékkel, a szarvasi nevezetességekkel, a Körös-parttal, az arborétummal, a mólóval, a stranddal, a ligettel, a mamutfenyővel, a halászcsárdával hárítja és ellátogat Szeghalomra, illetve a Mecsekbe is. Mindezek ellentétét, a boldogtalanságot a türelmetlenségben, sietésben, siettetésben, kapkodásban jeleníti meg.
A hiányokról szólva egy megszokott, halogató állapotból cselekvésre ösztökél. A másik kulcstémája a „jel”, ami lehet bármi, amit jelentéssel töltünk meg. Itt kapcsolódnak a színek is, mert egyrészt ezeken át eljut a kultúrák teljes mértékben való felfedezéséig és értelmezéséig, másrészt az évszakokig és filozofikus szimbolikájukig: az életteliséget a hagyomány, az örökség, az értékhiányos kapcsolatok, némi (ön)irónia váltja, majd jön a hidegség, a tavasz hiánya, a kiüresedett, piacosodott szerelem, végül a sötét, az ismeretlenség, az álom és az elvont boldogság.
Gyermekkorát Szarvason töltötte. 1996-ban a szeghalmi Péter András Gimnáziumban érettségizett. Ekkor jelentkezett bemutatkozó verseskötetével is. Verse először 1997-ben jelent meg a Sárkányfűben, azóta szerepelnek az írásai irodalmi folyóiratokban. 2002-ben a budapesti Népszabadság Oktatási Központban újságíró-korrektor szakképesítést szerzett. 2003-tól 2005-ig a Békés Megyei Hírlapnál dolgozott, de tárcái és jegyzetei a Népszabadságban is megjelentek. 2005 óta családi vállalkozás keretében szarvasmarha telepen tevékenykedik. 2006-ban Körösök Gyöngye díjjal tüntették ki. A szépirodalom mellett 2009 óta vezeti a Viharsarki kattintós című humorblogot, - ami 2010-ben 9. helyezést ért el a HVG Goldenblog versenyen. 2009-ben 2. helyezett lett a Litera.hu által meghirdetett Nemzeti állatkert című tehetségkutató pályázaton. 2010-ben a Bárka irodalmi folyóirat Bárka-díját érdemelte ki. A jövő régészei című kiugróbb sikerű verseskötete 2012-ben jelent meg. Első önéletrajzi ihletésű regényét 2013-ban adta ki. Még abban az évben megnyerte a Litera.hu Újraértelmező szótár című nyílt pályázatát. Következő regényét 2015-ben publikálta, ekkor Szarvas város kulturális életéért díjat és Megyei Príma Díjat kapott, illetve az M1 a Tessék! című műsorban portréfilmet sugárzott róla. Legutóbbi verseskötete idén látott napvilágot.
Fényképavar
Hogyan szól az a hangszer, amit az erdőben találnak?
A trombita fénye hazudik a napnak.
A barlangból árnyék bújik. Tárcából fénykép.
Ha valaki meghal, vigye magával a fotóit is.
Törölni kell. Satírozni. Eltévedt turistacsoport.
Az erdőben ezért sírnak ennyit. Fényképavarban járnak.
Azért nincs lift a fákra ölelve, mert a törzsek büszkék.
Azt a magasságot csak lentről. Attól magas, hogy van a mély.
Őzek sorakoznak trombitaszóra.
Olyan verseny ez, hogy nem hirdetnek.
A közlést az utolsó szemhunyással törölték.
Törölni kell. A halottak fényképek után kutakodnak.
Ezért ébredsz úgy, hogy beszélgetsz.
Ezért az erdő kéregfotói. Erezetek és üres ütések.
Kirabolt óramű. Fák között ziháló eltévedés.
Ha valaki meghal, vigye magával a fotóit is.
(1977, Gyula - )
Nádai Nikolett
Új hozzászólás