A Debreceni Hírlap 1899. március 8-i számában jelent meg Ady Endre írása, Látogatás a debreceni vadembernél címmel.
Ady Endre verseit ismerjük, tanítják az iskolákban, pedig ő a magyar sajtótörténet jeles alakjai is. Sőt, előbb volt újságíró, csak később vált költővé.
Az érettségi után a debreceni jogakadémiára iratkozott be, ám tanulmányai nem nagyon érdekelték, ellenben ügyesen forgatta a tollat, felcsapott újságírónak.
A költő Debrecent nem túlságosan szívlelte, így jogi tanulmányainak második évét Pesten folytatta. A tanulás intenzitása ott is komoly kívánni valót hagyott maga után, hallgatói jogviszonyát rövidesen fel is függesztette.
1899-ben, temesvári és zilahi kitérőt követően, újból Debrecenben próbálta jogi tanulmányait befejezni. Mint tudjuk: soha nem sikerült neki, ellenben a város több lapjába írt. Kezdte a Főiskolai Lapok-ban, majd következett a kormánypárti Debreceni Hírlap, de cikkei az ellenzéki Debrecen-ben is megjelentek.
Ady második városbeli tartózkodása sem sikeredett hosszúra. Nem volt maradása. Debrecent kis porfészeknek tartotta. Többre vágyott. Debrecenhez kötődése kimerült Csokonai istenítésében. Csokonait választotta példaképnek, pontosabban a neki tulajdonított bohém élet vonzotta.
Adyt rövid, frappáns prózai írások jellemezték, melyek néha elrugaszkodtak a valóságtól, a képzelet világába váltott át. Ilyen a Látogatás a debreceni vadembernél is.
Ady „hírét vette” a nem létező vadembernek. Fiktív riportot készített vele. Az írás elején kiderül, hogy a vadember nem az őserdőben él, és nem viselkedik állati módon, hanem Debrecenben rejtőzik, méghozzá a sajtó elől. Az újságok vadították meg. Alapjában véve szelíd ember, de az újságok tartalma kihozza belőle a vadállatot. Mivelhogy bevadult, az újságok érdeklődni kezdtek utána, ő pedig rejtőzik előlük. Nem akar a sajtóban szerepelni, az újságírók azonban unos-untalan utolérik. Nem lehet menekülni előlük, ráadásul mindenütt találnak legalább egy bevadult sorstársat. Ő is szívesen kezet fogna, a Pesten, a Gellért-hegy alatt lakó hasonszőrű sajtóüldözött vademberrel.
Az írás lényege mindössze ennyi. Újságírói nyelven: kis „színest” alkotott, melynek nem titkolt célja a Debreceni Hírlap olvasói létszámának növelése volt.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás