Úttörőtáborban szenvedtünk bátyámmal együtt, meg még vagy kétszáz általános iskolás, a hatvanas évek végén. Mit számított nekünk, hogy a csodálatos Keszthelyre vitt a szocialista lehetőségek gőzmozdonya, mi, igyekeztünk megteremteni a magunk boldogságát egyszerű eszközeinkkel. Például a káposztás kocka megreformálása révén.
Hány személyre? Hát egy családnyi, meg hát, ki, mennyit eszik
25-30 dkg kockatészta
1/2 evőkanál olaj (egy löttyintésnyi a flakonból)
1 kis fej hagyma, vékonyra szelve
saccra egy fél kiló reszelt káposzta
kis só
őrölt feketebors
¼ kg kristálycukor – na, ez nem kell!
A tésztát főzzük meg, só nélkül és utána szűrjük le. Egy nagy teflonserpenyőben középerős lángon forrósítsuk fel az olajat. Adjuk hozzá a hagymát és 3-5 perc alatt pároljuk üvegesre. Lökjük rá a káposztát, és folyamatos kevergetés mellett süssük 10 percig! Ha a káposzta megpuhult és barnulni kezd, jajveszékelés nélkül, mert semmi baj, sózzuk és borsozzuk! Öntsük a tésztát is a serpenyőbe, és keverjük össze az egészet, majd süssük, pirítsuk még vagy 3 percig. Ettől a pirítástól lesz különleges íze.
De arra nagyon vigyázzunk, hogy a végén ne szórjuk tele kristálycukorral, mert az már nem diétás. Bátyámmal a cukros változat zseniális ötletét vittük haza a keszthelyi táborból. Amikor édesanyánk kérésünkre káposztás kockát főzött, és mi egy szívlapátnyi kristálycukrot szórtunk rá, már a látványtól is rosszul lett. Hogy kitől tanultuk ezt a marhaságot, nem tudom. De biztos, hogy ötletével hozzájárult a rövid élet titkának megfejtéséhez.
barna
Új hozzászólás