Veszprém után Márkó, Bánd, majd Herend következik, legalábbis a térképen. És a politikában?
A február 22-i veszprémi országgyűlési időközi választás után, melyet a függetlenként induló Kész Zoltán nyert meg, nyilatkozott a Fidesz megmondó embere, aki Debrecen polgármestereként is „tengette” életét. Kész diadalával oda a parlamenti narancsos kétharmad. A közvélemény részéről a bizalom- és kegyvesztés egyre markánsabb jelei észlelhetők, a párt soraiban pedig a bomlás. Kósa Lajos sokadjára lózungolt egyet, amikor a veszprémi kudarc után kijelentette, hogy a pártnak többet kell foglalkozni a néppel. Ez az időközi választása tanulsága. Orbán Viktor már számtalanszor pironkodott elvtársa értelmezhetetlen megnyilatkozásain (gondoljunk csak például a „kupak” nyilatkozatra), nem csodálnám, ha a mostani után kissé a háttérbe küldené vissza, mert a hétfői megszólalásával megint nem mondott semmit, konkrétumot még annyit sem. Tíz millió magyarnak több kell, mint szóvirágok, üres ígéretek.
A nemzeti konzultációnak „becézett” levélküldéstől kezdve, a nem érzékelhető rezsicsökkentésen át, a devizahitelesek álmegsegítéséig bezárólag, a fideszes kormány azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha szívügyük lenne a honi polgárok sorsa, miközben a tények mást mutatnak (a felcsúti polgármester látványos gyarapodása, Lázár János szerény laka, a mutyik sora, az oktatási hókusz-pókuszok). A felsoroltak mind-mind pénzről szólnak, de nem az állampolgároknak szántakról, hanem a hatalmat gyakorlók és vazallusai zsebébe vándoroltakról. Most is csak azért fordulnának a néphez, mert ég a ház.
Az elkényelmesedés mindig megbosszulja magát. Az arrogancia, a pökhendiség, az érzéketlenség nem gyarapítja támogatóik táborát. Az uralkodó elit úgy gondolta, hogy a kétharmados többség birtokában bármit lenyomhatnak a honfitársak torkán (internet-, útadó, boltok vasárnapi zárva tartása). Törvénnyel álcázott és körülbástyázott önhatalmú, a közérdeket mellőző erőszakos döntések egyenes következménye a látványos népszerűségvesztés. Hazánk fiainak elege lett az Orbáni politikából. Ott tartunk, hogy örök barátainkat, a lengyeleket is sikerült már magunkra haragítaniuk. Negyedév alatt egymillió szavazó fordított hátat a Fidesznek.
Szóval, nem azért fordulnak újra a néphez, mert végre érdemben kívánnának jobbítani honfitársai sorsán, élhető hazát biztosítani a 93 ezer és 30 négyzetkilométeren élőknek. Nem, nem, nem. Kétségbeesett kapkodással igyekeznék visszaszerezni elbitangolt szavazótábor részüket. Vigyázat, emberek! Megint mézesmadzagok garmadáját húzzák el orrunk előtt. Biztosan lesznek, akik újfent bedőlnek az üres ígéreteknek. A többség pedig csodálkozik, hogy lesznek még olyanok, akik elhiszik egy hiteltelenné vált politikai alakulat próbálkozásait. Ha úgy döntöttek, hát istenem, de hiszékenységük miatti voksaikkal ne rontsák tovább az ország, és a benne élők helyzetét!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás