Júniusban ünnepelhette volna a 80. születésnapját, ha tulajdonképpen fiatalon, 56 évesen meg nem hal 1990-ben. Emigráns költő, műfordító volt, Budapesten született, az országot az ’56-os forradalmat követően volt kénytelen elhagyni. Svédországba költözött, diplomáját 1961-ben szerezte az Uppsalai Egyetem filozófiai karán, majd kiadói munkatárs lett Stockholmban.
Szerkesztő volt több kiadónál, számos magyar irodalmi cikket írt svéd lapoknak. Magyar verseit elsősorban a Látóhatár, az Új Látóhatár, az Irodalmi Újság, a Magyar Műhely és a Szivárvány közölte. Műfordítói munkássága is jelentős. Petőfi, Weöres verseit fordította svédre, Thomas Tranströmer svéd költővel pedig Illyés Gyula és Pilinszky János költeményeit jelentette meg a skandináv országban. Svéd nyelven írt kritikákat, ismertető cikkeket, regényt és hangjátékot. Csatlós Jánossal modern magyar novella antológiát is megjelentetett svéd nyelven. 1966-ban alapította meg a Magyar Könyvkiadót.1974-től műveit itthon is kiadták.
Könnyed hangú versekkel indult költői pályáján, a köznapi életre reflektált, nosztalgiával idézte fel ifjúságának budapesti emlékeit. Mesterének Kosztolányi Dezsőt választotta, de alighanem tanult Nadányi Zoltántól és Berda Józseftől is. Költészetének legnagyobb élménye az identitáskeresés. Szellemi izgalommal élte át a svédországi magyar költő, vagy a Budapestre látogató svéd költő helyzetét. Egyformán otthon volt a magyar és a svéd kultúrában, identitását e helyzetben találta meg, „kétlaki Thinsz Géza északi szófuvaros” – nevezi meg magát öniróniával. Őszintén tesz vallomást „kétlakiságáról”, kettős érzelmi elkötelezettségéről (Svédmagyaros: Magyarnak svéd, / svédnek meg magyar: / két országban idegen, / két nyelv pártolt el tőle. / Sajnálod vagy kineveted: / ő továbblengeti, megcsúszik, / magával rántja és keveri-keveri. / Svédmagyarul és magyarsvédül”).
(es)
Thinsz Géza:
Előszó
A hallgatásban virágok nyílnak
s fanyar, erős az illatuk -a hallgatásban gyöngeség lapul,
de oly sunyin
hogy már erőnek látszik -a hallgatásban eljutsz önmagadhoz,
új naprendszerek, csillagok közé,
de mihaszna, hogyha fényüket
nem oszthatod meg senkivel -a hallgatásban védelem van,
de önmagadtól mégsem véd meg:mert a hallgatásban legkegyetlenebb
a görcsös kiáltozás, amikor
homlokod csont-sötétjén megdermedt szavak
levegőért rimánkodnak.
Új hozzászólás