Vasárnap délelőtt van, mégis népes a debreceni Simonffy Emil Zeneiskola tanári szobája, Sáriné Szebenyi Judit tanárnőhöz jönnek szép számban a tehetséges tanítványok, akik oly’ sok szép sikerrel „öregbítették” már az intézmény hírnevét.
Erdős Fruzsina még a gyerekét, Marcellt is elhozza. A tanárnő úgy tekint a picire, mintha az unokája lenne. A debreceni „népzenei istálló” üdvöskéi ők, akik nemcsak a jövőnek, hanem már a jelennek is egyre ismertebb és kedveltebb népiének-előadóművészei, vagy egyszerűen csak: népdalosai.
Eljött tanulni-beszélgetni-barátkozni a legújabb nemzedék is: Szendrei Boglárka és Fekete Boglárka. Utóbbi kiadósan közreműködik a remek énekesnő, Herczku Ágnes egyik albumán (Tüzet viszek, 2012). Egy másik tanítványa Berecz András Sinka-ének című lemezén „dolgozott”, s többen gyakran szerepeltek-szerepelnek az „Élő Népzene” kiadványsorozat darabjain. Lassan azt lehetne mondani a „Debrecenbe kéne menni” mintájára: ahhoz, hogy sikeres legyen valaki a népzenészi pályán, Debrecenből kéne jönni; mert ott remek útravalót lehet kapni.
Nagyon sokan vannak Kodály Zoltán és Bartók Béla országában, akik - a hetvenes-nyolcvanas évek táncház- és népzenei mozgalmának is köszönhetően - nagyszerűen ismerik és adják elő a magyar népdalhagyományt, de ebből a mezőnyből is kiemelkednek a debreceniek: a sok közül Erdős Fruzsina, Gál Bettina, Pásku Veronika, Guessous Majda Mária, Tóth Lilla, Ecsedi Petra. Van fiú is: Bíró Gergely, aki jó néhány évvel ezelőtt második lett az RTL Klub Televízió „Csillag születik” tehetségkutató vetélkedőjén. Szinte az egész ország megismerte Gergőt, aki azóta már eldöntötte: mégsem az éneklést választja hivatásul, műszaki diplomát fog szerezni, mérnök lesz.
Erdős Fruzsina bizonyult tavaly a legjobb énekesnek Debrecenben, s nemcsak a folk érdekli, „kirándulgat” a könnyűzene világába is. Gál Bettinával és Mesivel triót alkotva versenyeztek korábban, a zsűri úgy emlegette őket: „a nagy hármas”. (Gál Bettina a fővárosban él és dolgozik, nem a népzenével foglalkozik.)
Ha az ember beüti a Folk Rádió keresőjébe Nyíradony nevét, sok-sok felvétel ugrik elő. Köszönhető ez nagyrészt Sáriné Szebenyi Juditnak, aki Joób Árpád és Bencze Lászlóné Mező Judit tanároktól-népzenekutatóktól, gyűjtőktől tanult legtöbbet. Tanított anyagának alapját a nyíradonyi egykori adatközlő, híres énekes asszony, Lázár Mihályné Keczán Johanna népdalai képezik. „Vána néni” (ahogyan becézték) kilenc kazettányit énekelt a gyűjtők kérésére – ezt az anyagot Dévai János és Rőmer Ottó készítették. Dévai János ismert lehet, mint a Kossuth Rádió népzenei szerkesztője, Rőmer Ottó meg úgy is, mint az ország egyik legkiválóbb prímása, a Karikás és a Morotva együttesek „frontembere”, zeneszerzője.
- A dalok és zenék rögzítésével nem ér véget a munka – hangsúlyozza Judit (aki igazgatóhelyettese is intézményének) -, le kell kottázni, dokumentálni, ma meg már digitalizálni is. Időközben elvégeztem a Debreceni Egyetemen a néprajz szakot, diplomamunkámat ugyancsak a nyíradonyi népzenei értékmentés képezte. Szerencsére Vána néninek a gyerekei is nagyon szépen őrzik ezt a kincset, a lányát, Irénkét is ismerem, s a fia, György is csodálatosan szólaltatja meg a szakma számára ma már országosan ismert népdalokat. Anya és lánya előadói stílusát összehasonlítottam, Irénke már nem díszítgette úgy a dallamokat, mind az édesanyja tette. Amit ők tudtak, azt a tanítványaimnak is meg kellett és kell ismerniük. Olyan sokan jelentkeznek hozzánk népzenét tanulni, hogy már ketten kell főállásban csinálnunk, ma már Tóh Lilla, a Törköly zenekar prímása, énekese is itt tanít. Nagyon tehetséges Ecsedi Petra is, van úgy, hogy egy versenyről három elsőséget hoz el, ma már a Szeredásban énekel. A zeneakadémia népzenei tanszékére fog jelentkezni.
- Tőled fog függni, hogy felveszik-e Petrát? - kérdezem Mesit, akinél nemrég diplomázott egy debreceni lány, Pásku Veronika.
- Nem, dehogy – szabadkozik nevetve. – Ülnek ott majd vagy tízen, sokféle követelménynek kell megfelelni, ráadásul elég nagy a túljelentkezés.
- Most nagyon megnyugtattál – vág közbe Petra nevetve, láthatóan vegyes érzésekkel.
- Fel kell készülni, ügyesnek kell lenni, de még elég sok időd van a felvételiig – próbál nyugtatni Mesi.
Judit tanárnő Debrecenben a zenét mind alsó, mind közép, mind felsőfokon tanulta, azóta pedig már mind a három szinten tanított és tanít. Tanulmányúton járt Kárpátalján, Erdélyben, Felvidéken, Finnországban és Svédországban. Reménytelen számba venni, hogy mennyi fesztiválnagydíjat, különdíjat, arany minősítést nyertek: tanítványai és ő a szakmai megmérettetéseken.
Beszélgetésünk során felemlegetjük a régiek s maiak érdemeit: a legendásan nagyszerű Délibáb zenekart, a Szeredás együttest, s a régió más formációit: a Törkölyt, a Csobolyót, a Bürköst, a Kökörcsint. Nem is jut eszünkbe mind.
- Már úgy vágytam haza, most jó ideje nem tudtam jönni – mondja mosolyogva Guessous Majda Mária (ejtsd: gesszusz mezsda mária), akit a rajongók csak Mesinek emlegetnek. A nevét a net-keresőbe beütve még a tizedik oldalon is csak róla van szó, a You Tube-on nagyon sok felvétele látható-hallható. – Debrecen már kezdett számomra fikcióvá válni.
- De hát mit tanulnál már tőlem, Mesikém? Már neked kellene tanítanod engem – mondja a tanárnő – Évek óta az akadémián tanítasz.
- Nem úgy van az, Judit néni, én mindig a maga tanítványa leszek. Ezért is hoztam ezt a szép virágot, azért flamingót, mert szív alakúak a szirmai – mondja nevetve, lubickolva, s nevet a többi lány is, mindenki földerülne a kacagásuktól, ettől az üdeségtől, életre valóságtól.
Aztán kiderül, hogy Mesire még az idén törökországi turné vár, januárban pedig már harmadszor utazik az USA-ba fellépésekre. Ő a debreceni folkműhely talán legtehetségesebb, mindenesetre legsikeresebb növendéke. 2012-ben megnyerte a Folkbeats nevű országos népzenei versenyt (amit sokan „népzenei megasztárnak” emlegettek), ennek jutalmaként amerikai koncertkörútra utazhatott, Príma Junior-díjat kapott, megjelent első szólólemeze, a Szivárványhíd. Ráadásul meghívták tanítani a Zeneakadémia népzenei tanszékére. Azért különös a neve, mert az édesapja marokkói. Egyetemistaként ösztöndíjjal tanult Isztambulban, s mára sok díjat-elismerést „kasszírozott be”. Gyűjtőutakon Zobor-vidéki falvakban továbbá Széken, Magyarszováton, Gyimesben, Lészpeden, Pusztinában és Törökországban járt. Az „Új élő népzene” CD-sorozat négy albumán énekel, s meghívta vendégművésznek a Szeredás együttes is a „Magyar Kalendár”-ba.
Számos rangos - elsősorban iráni, üzbég, török vonatkozású - esemény közreműködője volt. Remekül beszél törökül, s valamelyest tud angolul és franciául is. Koncertezett már Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában, Németországban, Franciaországban és Kínában is.
- A népzenén keresztül összekötő „híd” szeretnék lenni a különböző nemzetiségű emberek és kultúrák közt - vallja. - Ahogy’ haladok ezen az úton, egyre erősebb bennem az az érzés, hogy az élet és az ének természetességét a népdalok segítségével tudom leginkább megélni és kifejezni, remélve, hogy ezzel nem csak én, hanem mások is „szárnyra kapnak”.
Erdei Sándor
Új hozzászólás