Fiatalosak, sőt fiatalok, noha 63 évesek. Nyugdíjasok, ám (vagy éppen azért?) aktív életet élnek. Ilona és Attila itt vannak már? – pásztázza tekintetével a szervező a debreceni kulturális program közönségét, s amikor látja, hogy a szimpatikus emberpár – Majzik Ilona és Báthory Attila - ott ül a harmadik sorban, mondja: „akkor kezdhetjük!”
A Báthory név mindenki számára ismerősen hangzik, híres és hírhedt nevek szaladnak elénk a históriából: Anna, Erzsébet, Gábor és István, két erdélyi fejedelem is, közülük István a lengyelek egyik legkitűnőbb királya, aki győzedelmes csatákat tudott vívni Rettegett Iván ellen. Ennek a kiterjedt famíliának mai leszármazottja ilyen-olyan bonyolultas ágbogon keresztül Báthory Attila nyugalmazott tolmács, keresztrejtvény-készítő. S persze az ikertestvére, Zoltán is, aki ugyancsak szenvedélyes kultúrember.
Élete sok ezer rejtvény
Attila nem büszkélkedik különösebben a rég lepergett századokban élt őseivel, azt vallja: az ember inkább a saját teljesítményeire legyen rátarti. Akkor sem mutatott érdeklődést, amikor meghívták egy alakuló arisztokrataklubba, ahol volt mindenféle gróf meg báró, de idegennek érezte magát közöttük. Pedig az édesapja a házasodásakor még így írta a nevét: panyolai-kállai Báthory István, az édesanyja pedig így: bocskai-szamosújlaki Ujlaky Katalin Ibolya. A kiterjedt nagycsaládban mintegy harminc a magasan képzett értelmiségiek száma, de a nemesi múlttal a többiek se flancolnak. Ráadásul Attila nem jobboldali érzelmű ember, úgy tartja, az ember szíve baloldalon van.
- Érdekes volt, hogy hárman fiúk, testvérek egy osztályba jártunk Tégláson, mert a testvérünk szalajtott egy évet. Mindhárman kitűnő tanulók voltunk. Én a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban érettségiztem. Úgy terveztem, hogy tolmács leszek, vagy egyiptológus, vagy csillagász. Aztán külkereskedelmi főiskolán szereztem diplomát. Negyven éven át dolgoztam némettolmácsként, 23 évesen már a Kohó- és Gépipari Minisztériumban fordítottam. Elég jól megy az angol és az orosz is, bár tolmácsolást ezeken a nyelveken nem vállaltam. Hat éve lehet, hogy németből letettem a legmagasabb fokú uniós nyelvvizsgát.
Attilát ma is izgatják az egyiptológiai tanulmányok, igyekszik eljutni minden ilyen előadásra. Valamikor összebarátkozott Sörös István kutatóval, s neki köszönhetően olyan helyekre is eljuthatott a Nílus-menti országban, ahová mások nem. Két gyermeke van, a lánya 42, a fia 33 éves. Noha elvált, jó kapcsolatokat ápol a gyermekeivel, s rajong a három unokáért. A fia Angliában él.
- Nagyon szerettem keresztrejtvényeket fejteni, tíz éven át voltam magyar keresztrejtvényfejtő bajnok, s nagy szenvedéllyel készítettem is ezeket. Mintegy hetven újságban nyolcezer rejtvényem jelent meg. Mindenkinek nagyon ajánlom a rejtvényfejtést, frissen tartja a szellemet, próbára lehet tenni a műveltségünket, a problémamegoldó képességünket, egyáltalán: munkára foghatjuk az agytekervényeinket, s ez jót tesz az egészségnek. Ráadásul nagyon jól szórakozunk, sikerélményekhez juthatunk. Azzal vicceltek, hogy az én rejtvényeimet könnyű megfejteni. Ezt dicséretnek fogtam fel, örülök, hogy nagyon sok embert juthattam így sikerélményhez. Ez nagyon fontos, hisz a sikerélmény erősíti az önbizalmunkat.
A lánytestvére az egykori híres debreceni együttes, a Pantha Rei dobosához, Béke Csabához ment férjhez, s jó két évtizede Németországban élnek. Ő a munkája révén mintegy harminc országban járt, számos területen segítette a különböző nációjú embereket egymás megértésében: fordított keresztelőn, ebtenyésztő világbajnokságon, fogathajtó versenyen, rendőrségi eljárás során és sajtótájékoztatókon. Részt vett európai uniós konferencián, ahol Mádl Ferenc köztársasági elnöknek tolmácsolt, fordított Németh Miklós egykori miniszterelnöknek, s megannyi miniszternek, államtitkárnak. Mint érdekességet említi meg, hogy évtizedekkel ezelőtt egyik fordítását Göncz Árpád lektorálta.
- 2002-ig Egerben laktam, akkor elváltam, s úgy döntöttem, Debrecenbe jövök, itt lakott a családom többi része: a szüleim, a testvéreim. A Gördülőcsapágygyár utódcégénél igazgatói tolmács voltam, s két üzemi lapot is szerkesztettem. Anyagi téren mindig szerény voltam, ha 10 ezret ajánlottak, azt mondtam: elég lesz 5 ezer is. Ezért nincs most kertes családi házam. Azt még nem is mondtam, hogy nemzetközi sakkbíró voltam és idegenvezető is. Büszke voltam anyai nagyapámra, nem volt akárki, Ujlaky István pedagógus emlékezetére emléktáblát helyeztek el egykori háza falára. Mikor a második világháború végén jöttek az oroszok, románok, tudott velük beszélni, s ez volt az oka annak, hogy nem bántották a falu népét.
Írogat, fest, táncol
Ilona a bihari-sárréti nagyfalu, Báránd szülötte, s furcsa módon ő is nemesi elődöket tart számon. Nem mintha fontosnak tartaná, csak ha már szóba került. Egyik őse, Majzik András a török ellen tanúsított vitézsége jutalmául 1639-ben Fülek várában nemességet kapott. A Majzikok nem sokan vannak, s ha jól szemügyre vesszük a família ágrajzát, kiderül, hogy szegről-végről szinte mind rokonai egymásnak. S az is nagy furcsaság (egyezés Attilával), hogy neki is van ikertestvére, egy lány, aki fiatalabb, mint ő. Ilona a második gyerek, egy bátyja van még. Úgy élte meg, hogy második gyereknek lenni a legunalmasabb a szülők számára. A családja egyébként remek génekkel büszkélkedhet, hisz az édesanyja – 95 évesen – még mindig él. Hozzátartozói mind Bárándon laknak; a falu történetét a nagy etnográfus szülött, Balassa Iván írta meg. Ilona igen élénken emlékszik vissza a gyermekkorára, megannyi mozzanatra vissza tud révedni, s novelláiban ezt mind megírja. Nemcsak az ő egykori örömeit és sérelmeit ismerhetjük meg olvasmányos elbeszéléseiben, hanem a falu társadalmának egykori életét is.
Az apja nyomozótiszt volt, s máig sem lehet tudni, hogy nagyon fiatalon (42 évesen!) miért lőtte főbe magát. Éppen ezért a gyerekeket az édesanyjuk nem tudta taníttatni, azt mondta nekik: majd munka mellett tanulhattok. „Annyira emlékszem, hogy apám írt nekünk egy levelet, hogy nagyon sajnálja, de neki meg kell halnia. Ekkor véget is ért a gyerekkorom. 11 éves voltam.”
- A püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. Nyáron elmentem a TITÁSZ-hoz (áramszolgáltató vállalat, szerk.) villanyórákat szabályozni. A cég taníttatott volna, de vesztemre férjhez mentem, s a férjem nem engedett tanulni. Nagyon féltékeny volt rám, szakmai értelemben is. Később válás lett a vége. Tanultam Debrecenben az Ybl-főiskolán, aztán Miskolcon a műszaki egyetemen. Tervező lettem az E.Onnál.
Ilona mindig nagyon szorgalmas volt, s ez a felhajtóerő máig munkálkodik benne: a mindig többet és jobbat akarás. Több diplomája van, Pécsett is tanult, németből középfokú vizsgát tett, s folyamatosan művelte magát, sokat olvasott, rengeteg kulturális programon pallérozódott. Egy fia és egy lánya van, 42 és 37 évesek, s négy unokája.
A válás és a későbbi nyugdíjazás felszabadítóan hatottak rá. Elkezdett intenzívebben írni, több könyve jelent meg: versek, elbeszélések, regények. Sőt az ecsetet is ügyesen forgatja, tájképeit bizonyára sokan szívesen felakasztanák a nappalijuk falára. Egyik-másik könyvébe ő készítette az illusztrációkat. Nagyon szeret táncolni is, vezetője egy tánckörnek az egyik lakótelepi művelődési házban. Tréfás jeleneteket ír, amiket különböző rendezvényeken – a publikum nagy derültségére - eljátsszanak Attilával.
- Talán mert megpróbált az élet, erős vagyok. Erősebb, mint Attila, legalábbis kettőnk közül én vagyok a dominánsabb, aki hajlamosabb dönteni. Tudatosan törekszem a pozitív gondolkodásra, életszemléletre. Biztosan tudom, hogy nincs véged, ha nyugdíjas lettél, sőt ez egy nagy lehetőség, sok értelmes tevékenységre, időtöltésre lehet használni. Ki lehet teljesedni, világot látni, gyarapítani a műveltségünket, sőt lehet kárpótolni magunkat a korábbi párkapcsolati deficitért.
Ilona és Attila nem élnek házasságban. Mindkettejüknek van lakásuk, de sokat vannak együtt. Legutóbb annak kapcsán találkoztam velük, hogy a megyei könyvtárban bemutatták Ilona új könyvét, A kölcsönkért menyasszonyt, mely novellákat tartalmaz.
Erdei Sándor
Báthory Attila:
Kérés hozzád
Fent a magasban hunyorog a vén Hold,
Szép álom tán, hogy itt vagyok Veled.
Fátyolszerűen borul ránk az égbolt,
féltőn óva fogom két kezed.
Mámoros érzésként tör reám az ihlet:
itt jártam én Veled nem is olyan rég.
Simogat a szellő, körülölel minket,
susogva szólít, vár a messzeség.
Jöjj velem, együtt szálljunk magasra,
Repüljünk a széllel hegyen-völgyön át,
Tegyél boldoggá, ne hagyj magamra,
Szépítsd meg, kérlek, éltem alkonyát.
Majzik Ilona:
Shakespeare nyomán
A világ színpadán annyi a bohózat,
tetszik, „Ahogy tetszik”, jár neked egy darab.
Hiába szeretnél csak jegyet váltani,
saját szerepedet neked kell játszani.
Azt azért megadta a balga végzeted,
te, az apró porszem választhatsz szerepet,
Lehetsz dráma hőse, bonviván, statiszta,
mellék-, főszereplő, az élet bohóca.
Ám a közönséget bizony készen kapod,
meglehet, az este feledi a tapsot.
Tanuld „színésztársam” magad mulattatni,
mert a darab végén bele kell majd halni.
Új hozzászólás