Több mint tízezer zsidó élt Debrecenben 1944-ig. A második világháború elmebeteg német vezérének „Végső megoldás” nevű rémötlete azonban tizedére csökkentette létszámukat.
Mára - hiába a sok statisztika, pontos adat nincs - nagyjából háromszázra tehető a létszám. Sokszor olvashatjuk, hogy a debreceni az ország legnagyobb, ma is működő hitközsége, a valóság mást mutat. Mostanság több esetben marad el istentisztelet érdeklődés hiánya miatt, sokan tagadják, féltik, őrzik identitásukat. A miértre nincs válasz.
Vasárnap délelőtt a hagyományos megemlékezésre került sor a debreceni, Monostorpályi úton lévő temetőben. A közel negyvenfokos kánikulában túlélők és családtagjaik, néhány külhonban élő zsidó emlékezett a hetven évvel ezelőtt történtekre.
Különös pikantériája az eseménynek, hogy a temető a Homokkert része, annak idején, az 1850-es években, a korabeli vezetés itt jelölt ki telket a debreceni zsidók számára. Abban a Homokkertben, amely református templomának presbitere nem is olyan régen a világégésre emlékezendő „holokamuzott” egy jót hívei és az őt tisztelők előtt.
Erre is célzott beszédében Papp László alpolgármester és Tóth Attila a megyei közgyűlés alelnöke. Mindketten kiemelték annak fontosságát, hogy a hét évtizeddel ezelőtti történések sajnos valósak voltak, azok tagadása megengedhetetlen.
Alig néhány túlélő van ma városunkban, őket egy szál virággal köszöntötték.
A megemlékezést dr. Majoros László nyugalmazott mérnök-ezredes, egykori helyőrség parancsnok szavai zárták, aki a háborúban elesett katonák hősiességére hívta fel a figyelmet.
W. Gy.
Új hozzászólás