„Gyakorlom a tartós hanyatt fekvést” – mondta magáról Szilágyi Elek (a barátainak Lekszi) a 80. születésnapja alkalmából rendezett kiállításon a DOTE Galériában. A művészt sokan ismerik önironikus humoráról, realisztikus bölcsességéről. Decemberben a tárlatnyitón átvehette a Holló László-díjat is. (Ez a legrangosabb képzőművészeti díj régiónkban.)
Szilágyi Elek Hajdúböszörményben született 1933-ban. A képzőművészet titkait kutatva bejárta fél Európát. Mintegy 50-50 festménye lehet Olaszországban és Franciaországban, s több országban fellelhetők képei gyűjteményekben, művészetbarátoknál. Leginkább autodidakta módon képezte magát, mindamellett sokat tanult Budapesten a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában Orosz János szobrász-festő tanártól és Kokas Ignáctól, a gesztusfestészet kiváló hazai képviselőjétől. Abban a korszakban, művészeti közegben nevelkedett és szocializálódott, amely „szocreál” képeket várt a festőktől; ő igyekezett realista képeket festeni, csak úgy, mint ma.
Több mint fél évszázada alkot, szellemi szabadfoglalkozásúként él és dolgozik, 1959 óta szerepel kiállításokon. Festette a dolgozó embereket, készített képeket bányában, karbidlámpa fényénél. Nagy öröm volt számára, amikor felvették a Művészeti Alapba. Számos művésztelepen megfordult Abádszalóktól St. Michelig, Kecskeméttől Hódmezővásárhelyig. Alapító tagja a hajdúböszörményi (1964) és a hortobágyi (1975) nemzetközi művésztelepnek. A megyei tanács képzőművészeti nívódíjjal tüntette ki, aztán Szocialista kultúráért díjat kapott. 1963-ban lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának ösztöndíjasa, 1965-ben II. lett az egri gobelin-pályázaton; 1977-ben Nikola Szimov Kuruto ezüstdiplomát kapott Szófiában; 1988-ban SZOT-díjjal jutalmazták.
1980-tól kezdett egyházművészettel foglalkozni. Aranyozta a múcsonyi ruszinok görög katolikus templomának ikonosztázionját, mennyezetfestményeket készített, dolgozott Baktakéken, Hajdúböszörményben, s évekig munkát adott neki, hogy restaurálta a debreceni református Veres templomot. Megérkezés című pannóját gyerekek és szülők ezrei láthatták és láthatják Hajdúhadházon a Dr. Földi János Általános és Művészeti Iskolában.
Drámai érzékenységű ember, telítve indulatokkal, mély szenvedélyességgel. Számára a művészet életforma, megtisztulás. Mindig elemi őszinteséggel vallotta meg szeretetét a hajdúsági paraszti környezet iránt.
Életműve, tematikája és alkotótevékenységének moralitása rokonságot mutat a halhatatlan mester, Holló László munkásságával, szellemiségével – volt olvasható az díjindoklásban.
Erdei Sándor
Új hozzászólás