A régi bűnmegelőzési plakát szövege villant be, mikor a két idősebb férfival szóba elegyedtem a Vámospércsi és Létai utcai kereszteződésben üzemelő élelmiszer bolt előtt. Dobozos sört vedeltek, közben meglepő hangerővel azon vitatkoztak, merre tovább.
- „Ön dönt: iszik vagy vezet”. – idéztem kezdésnek a plakát szövegét.
Jót röhögtek a figyelmeztető szövegén. Egyikőjük kajánul kacsintott:
- Mi mind a kettőt.
Rosszallóan csóváltam a fejem.
- Figyeljen! – reagált az alacsonyabb. – Nekünk nem Opelünk, nem Mercink van, hanem fogatunk – azzal az átellenben parkoló kétlovas szekér felé bökött. – Egy-két sör nem veszélyes…, meg most k… meleg van.
- Az is jármű – ágáltam. – Akkor sem lehet inni.
- Pedig melegben a lónak is adunk. A zabos vödörbe öntünk két lityit. A Borsodit szeretik.
- Iszákos hajtók, részeg lovak – nevettem el magam. – Vak vezet világtalant…, aztán nem büntették még meg magukat?
- Dehogynem! – húzták ki magukat, mintha valami hőstett után dicsérném őket. – Többször is.
- Aztán mi történt?
- Hát leültük.
Még mielőtt arra gondoltam volna, mennyire szigorúan büntetik az ittas vezetést, kiderült, csak nem fizették be a pénzbírságokat, amelyek aztán automatikusan elzárásra változtak. Az öregek bevonultak a börtönbe. Pihentek néhány napot a vaságyakon. Ettek, ittak, tévét néztek. Felfrissülve tértek vissza a szabad világba.
Míg ezen merengtem, az egyik öreg beugrott a boltba, újabb söröket hozott.
- Nem kér egyet? – nyújtotta az egyiket.
- Köszönöm. Nem. Vezető állásban vagyok – szabadkoztam. – Nem akarok börtönbe kerülni.
- Így is jó – vonta meg vállát a kínáló. – Akkor több marad nekünk – azzal jó huzattal kezdte hörpölni az újabb adag komlólevet. A fél litert egy szuszra felhajtotta. Ekkora svung a lovak becsületére is vált volna, de tudjuk: az ember csodákra képes, az embernél nincs csodálatosabb e földgolóbison.
Az öregek, csak úgy kézfejjel törölték le habos szájuk szélét. Még egy kiadós böffentés is belefért a beszélgetés közti szünetbe, csak ezután szólalt meg az alacsonyabb:
- Holnap megint be kell mennünk.
- Börtönbe?
- Aha.
- Akkor ki fogja a lovakat ellátni? – kezdtem aggódásom a paripák iránt.
- A Józsi.
- Ki a Józsi?
- Testvérünk. Ma szabadul. Ő jön, mi megyünk – röhögték el a válasz végét.
- Őt is ittas járművezetésért meszelték el? – tippeltem.
- Naná! – dagasztották mindketten újra büszkén mellüket.
Nevetve, de fejemet csóválva búcsúztam.
- Javíthatatlanok – morogtam már, csak úgy magamnak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás