A fáma szerint, 1913 nyarának rekkenő június végi napjának estéjén négy baka kimenőt kapott a debreceni Pavilon garnizonból. Néhány órás szabadságukat az Aranybikában kívánták tölteni. Zubbonyban, elviselhetetlen melegben mi mást ihattak, mint sört. Jó sok sört. Hozzá, étek gyanánt szafaládét „faszoltak” (régi bakazsargonban nevezték így a vételezést).
Bevonulása előtt az egyik baka zsonglőrként kereste kenyerét. Zavarta a szomszéd asztaltársaság harsánysága. Lókupecek ittak áldomást minden megvásárolt lónak tisztelegve. A bevedelt lityikkel arányosan közelítette beszédük a fortissimót. A manézst megjárt egyenruhás gondolt egyet, s tréfát eszelt ki. Felmérte a két asztal közötti távolságot, majd laza csukló mozdulattal szafaládét dobott a kupecek egyikének literes korsójába. A hentesipari termék csont nélkül loccsant a komlólében. A gebekereskedők torkán akadt a szó. A bakák, biztos, ami biztos alapon, nadrágszíjaik szorításán lazítottak, készülve a verekedésre.
A szafaládés kupecnek jött meg legelébb a hangja:
- Ki tette? - dörögte hörögve.
- Én - pattant talpra a célba dobó.
- Hogy csináltad? - jött a bunyóra készülők számára váratlan kérdés.
- Civilben zsonglőr voltam.
- Hej, a teremburáját! - rikkantotta el magát vígan a „sértett”. A honvédhez lépett. Szívlapátnyi tenyerével meglapogatta az értetlenül pislogó baka hátát, aztán előállt ajánlatával. - Ha még egyszer megcsinálod, annyit ihattok a kontómra, amennyi belétek fér.
A zsonglőr ismételt. A kupec tartotta szavát, a közlegények pedig vedeltek, mint a gödények. Hajnalban a készültség rakta szekérre az eszméletlen részegeket, szállította vissza a laktanyába.
A sikeres mutatvány következménye három hét karcer (fogda).
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás