1988. július 6-án a magyar büntetés-végrehajtás történetének első terrorcselekménye zajlott a debreceni börtönben.
A rácsok mögött hosszabb ideje munkáltatás folyt. A fogva tartottak cipőfelsőrészt, illetve ágyneműt varrtak. Aznap reggel, nem sokkal a műszakkezdés után, az üzem szabászatán dolgozó két rab, Nagy Imre és Bagi Sándor túszul ejtette üzemvezetőjüket. Amikor a törzsőrmester belépett a szabászat raktárába, Bagi vasrúddal és kalapáccsal éppen a falat véste. Nagy, aki figyelő volt, tartva a szökési kísérlet leleplezésétől, hátulról ököllel a művezető fejére sújtott. A tiszthelyettes nem vesztette el eszméletét, védekezett. Bagi abbahagyta a falbontást, és társa segítségére sietett. Kalapáccsal ütött. A padlón elterülő egyenruhás száját ronggyal betömték, majd a körülöttük heverő textilhulladékokból kötelet csavartak, azzal a kezét-lábát összekötötték, radiátorhoz rögzítették. Végül túszukat, a náluk tartható bugylibicskával, torka elvágásával fenyegették meg. Nagynál, fegyver gyanánt, egy nagyobb csavarhúzó is volt.
Piller Sándor fogva tartott társuk észlelte az eseményt, jelentette a felügyeletnek, azok pedig az őrparancsnoknak. A biztonsági szolgálatvezető a helyszínre sietett, de a túszejtőkkel kezdeményezett tárgyalása nem vezetett eredményre. A két rab közölte, hogy a helyszínre vezényelt őröket vonják vissza, biztosítsák szabad elvonulásukat és adjanak egy üzemanyaggal feltöltött kocsit.
Nyolc óra körül a helyszínre érkezett a börtön parancsnoka. Átvette a tárgyalás irányítását. A két túszejtő tizenegy óráig adott ultimátumot követeléseik teljesítésére. Míg a tárgyalások folytak, megérkezett a rendőrség és átvette a terrorcselekmény felszámolásának irányítását. A határidő lejártakor a két fogva tartott, a túsz nyakához szorított késsel, elindult az üzemből az udvar felé, ahol már egy kocsi várta őket. A rabok követelésének megfelelően az intézet parancsnoka és egy nevelőtiszt pár lépéssel a túsz előtt haladt. Így értek az udvart az üzemépülettől elválasztó zsilipkapuhoz. A két tiszt áthaladt rajta, amikor a kapu mögött rejtőző rendőrök vezetője előlépett. Felbukkanása pillanatra megbénította a túszejtőket. Nagy Imre kapott észbe: - Vágd el a nyakát! – ordított társára, ám annak erre nem maradt ideje, mert a rendőr célzott lövéseket adott le. Nagy Imre has-, Bagi Sándor comblövést kapott. A sérüléseket mindketten túlélték.
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1988. október 20-án hirdetett határozatot. Nagy Imrét 13 év, Bagi Istvánt 8 év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
A vizsgálat kiderítette, hogy a fogva tartottak nem terveztek túszejtést, szökni akartak. Sikertelenség esetén öngyilkosságot követtek volna el.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás