Érettségire készülő tanítványom magányosságra panaszkodott. Azon eléggé megütköztem, mikor bejelentette, ő bizony pedagógus szeretne lenni.
Nagyon komoly elhivatottság szükségeltetik, ha valaki manapság ezt a pályát választja. Köztudottan a tanárok a társadalom napszámosai, két éve pedig a kormány rabszolgái is. Bár történtek fizetésemelések, bérük még mindig (az EU huszonnyolc tagországában végzett felmérés szerint) az utolsó előtti, csak a szlovák oktatók kapnak kevesebbet.
Az érettségire készülő tanítvány mégis belevág. Magányos, mert amikről ő szeretne beszélgetni, arra nincsenek társak. Komoly, csinos lány, aki megosztaná gondolatait Móriczról, Babitsról, Kosztolányiról, de nincs kivel. Jobb híján maradok én.
Vidéki lányként kollégiumban lakik. Szobatársnői mindene a buli. Gyakran napokig nem látja őket. Hétvégeken hazautazik. A buszon csak ocsmány beszéd járja, ezért fülhallgatót dug fülébe, hogy legalább a zene nyomja el az alpáriságot. Fiatal, de a fiatalok között érzi magát rosszul.
A napokban az egyik tévécsatorna munkatársa fiatalokat kérdezett március 15-éről. A megkérdezettek megdöbbentő válaszokat adtak. Megszólalásaikat a teljes tudatlanság, tájékozatlanság jellemezte. Az ismeremínuszt heherészéssel, jópofasággal igyekeztek maszatolni. A Nemzeti dal szerzőjének Kölcseyt hitték, a „Talpra magyar” helyett a Himnuszt szavalták. Négy sorig akadozva, döcögve elment, pedig valószínűleg középiskolások, vagy érettségizettek, azaz tanulmányaik alatt néhányszor kellett találkozniuk az 1848/49-es forradalom és szabadságharcot taglaló tananyagrésszel, a kiemelkedő eseményre való megemlékezésekről, ünnepségekről nem is beszélve.
Az elektronikus médiából száműzték a kvízműsorokat. Az utolsó mohikánként a királyi tévén sugárzott „Maradj talpon!”-ban a versenyzők túlnyomó többsége szánalmas tudással váltak epizódszereplővé. Pedig komoly könnyebbséget jelentett számukra a három válaszadási lehetőség, azaz a véletlennek is harminchárom százalékos esélyt adtak, mégis egymás után véreztek el a játékosok. Túlzott, alapok nélküli önbizalommal, ám annál csekélyebb tudással igyekeztek a műsor kínálta milliókhoz jutni. A műveltebb nézők vagy szenvedtek a tudatlanság ily mértékű megnyilvánulásaitól, vagy hamar másik csatornát választottak, majd újabbat és újabbat, mert Éden Hotel szintű gagyi realitykkel nyomorították a jobb sorsra érdemes agyakat.
A szellemi leépülésre a kormány is rátesz (nem először). Nincs új a nap alatt. Legújabb ötletükhöz hasonlóra akad példa a világtörténelemben. A keresztény vallás tanítása szerint Isten öröktől fogva, megváltoztathatatlanul eldöntötte, hogy kik fognak üdvözülni. Ez a predesztináció, az eleve elrendelés. Orbánék eleve elrendelésre készülnek az oktatásban. 12-14 éves gyerekekkel íratott kompetencia tesztek eredménye alapján kívánják meghatározni a fiatalok továbbtanulási irányultságát. A serdülés kezdeteivel küszködő gyerekek a legkevésbé kialakult személyiségek. A legkevésbé szabad ilyenkor egész életre kiható döntéseket hozni. Az egész nem más, mint a tanuláshoz való jog korlátozása, szabadságjogok kurtítása. Önkényuralmi rendszerekben szabták meg, kik és hol tanulhattak tovább.
Az Orbán kormánynak kétkezi munkásokra lenne szüksége. Önkényesen belenyúl a továbbtanulás természetes szelekciójába. Eddig is voltak, ezután is lesznek, akik esztergályosnak, asztalosnak, vagy szobafestőnek tanulnak. A gyerekeket ne kényszerítsék olyan pályára, amihez se kedvük, se tehetségük!
A kormány hátsó szándéka jól tetten érhető. Egyre több a jele, hogy - sajnos - meglehetős sikerrel ügyködnek. A népbutítás eredményessége egyre nyilvánvalóbb. Ma szégyen a tudás, menő a bunkó. A kormánynak ilyen műveletlen, könnyen befolyásolható, megvezethető emberekre van szüksége, mert a Fidesz 2018-ban megint nyerni szeretne.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás