Hiába vett ígéretes rajtot a DVSC futballcsapata Mezőkövesden, a folytatás egészen riasztóra sikeredett. A vészharangok kongatásával talán várhatunk, annyi azonban biztos, a viszonylag sima, 4-2-es vereség meglehetősen arcpirító, s mélyebb elgondolkodásra késztetheti a szereplőket.
Hogy mennyire bizonytalan az ideális kezdőcsapatot illetően a Loki mestere, Joao Janeiro, azt mi sem jelzi jobban, minthogy a legutóbbi bajnokihoz képest hat helyen változtatott együttese összeállításán.
Az első percekben még úgy tűnt, ülnek is a módosítások. Dzsudzsák Balázs jó ütemű passzokkal lendítette támadásba társait, s az egyik ilyen megiramodásból meg is született a vezető találat: Szécsi Márk cselezte magát tisztára a büntetőterület előterében, majd laposan zúdított Piscitelli kapujának bal alsó sarkába. Ám mindössze tizenegy percnek kellett leperegnie ahhoz, hogy megforduljon az állás, miután a vendéglátó két próbálkozásból kétszer is beköszönt Megyeri Balázsnak, mindezt a hajdúsági védelem fájón tehetetlen asszisztálása mellett. Loki-szempontból nem nyújtott kellemesebb látványt a harmadik kövesdi-találat sem: Drazic csinált bohócot a fél cívisvárosi hátvédsorból, majd gólra is váltotta a kínálkozó esélyt.
Jól jött a pihenő, aminek nyomatékaként a csereként beszálló Bárány Donát csúsztatta a hazai kapuba Bévárdi Zsombor pontos beívelését. Hiába azonban minden igyekezet és aprócska részsiker, a pálya első harmadában a védelem továbbra sem állt a helyzet magaslatán. A mester Lagator beállításával próbálta stabilizálni a legingatagabb csapatrészt, ám épp a montenegrói bekk meggondolatlan hibájából rúghatott tizenegyest Supka Attila együttese. Besirovic nem is hibázott, magabiztosan vágta be saját maga második, csapata negyedik találatát. A hátralévő időben néhány kósza próbálkozásra és egy jogos piros lap kiharcolására futotta csupán a DVSC erejéből. No meg némi felesleges, pályára nem illő „kakaskodásra”.
Megvan hát az első vereség, ami egyet jelent azzal, hogy az első diadal továbbra is várat magára. A számszerű tényeknél persze jóval aggasztóbb, hogy egyelőre semmilyen szempontból nem látni annak a teljesítménynek a körvonalait, amely bizakodásra adna okot. Talán legközelebb...
Tóth Sándor
Új hozzászólás