A Diszpolgar.hu annak nézett utána, hogyan élnek a Debrecent övező kertségekben.
A városhoz jelenleg huszonnégy kert, illetve hét telep elnevezésű terület tartozik. A laza, ún. szállás-, ólaskertes településforma a XVII-XVIII. században alakult ki. A hosszú telkek végére telepítettek szőlőt, gyümölcsöt. A kertségekben a városi tanács 1890-ig tiltotta lakóházak építését. A tiltás feloldásával megkezdődött a kertségekbe kitelepülés. Jó néhány a XX. század elejére teljesen beépült (pl. Csapókert, Tégláskert, Homokkert, stb.). Az igazi kertségek a várostól távolabb szorultak (Pac, Haláp, Nagycsere, Martinka).
Jelenleg minden kertségben engedélyezett a lakhatásra alkalmas ház építése. Azt azonban senki nem tudja pontosan megmondani, hányan élnek a város peremén, teljesen falusi, sőt inkább tanyasi környezetben. A kertekben épült házak vagy kis alapterületű, inkább víkendházak, kertsufnik, amelyekben tulajdonosaik nem tartózkodnak rendszeresen, vagy megélhetésszerűen emelt családi házak. Szinte minden épület ingatlanja rendelkezik kerttel, gyümölcsössel. Számtalan tulajdonos a vállalkozását vitte ki a kertségekbe (pl. az AVE Kft. ásványvíz üzeme a Biczó István kertben).
Manapság miért költöznek a kertségekbe? Mindenképpen több oka van. Egyeseknek elege lett a város zsúfoltságából, zajából, porából. Csendre, tiszta levegőre, madárcsicsergésre vágytak. Mások kényszerből, mivelhogy anyagilag nem bírták a városi lakásuk fenntartását. Harmadrészt vállalkozásuknak találtak megfelelő nagyságú és árú telket.
Ha már az ár említésre került. Az ingatlanok nagyságrendekkel olcsóbbak a városinál. Egy fényesudvari negyven négyzetméter körüli, nyolcadik emeleti eladott panellakásért kapott pénzből a kertségekben két kisebb házat is vásárolhat a kitelepülni vágyó. A környék előnye a gazdálkodási lehetőség és a hobbikertészet. Sokan azonban csak azért foglalkoznak földdel, mert a megtermesztett zöldségekkel, gyümölcsökkel kiadásaikat csökkenthetik.
A Diszpolgár.hu itt véget is vet a kertségek előnyei felsorolásának, mert nincs több. Hátrány annál több. Az utak többsége, s az ott lakók csak áhítják a szilárd burkolatot. Ha száraz az idő, egy-egy elporoszkáló kocsi után percekig por szállong a levegőben. Ha esősre fordul az idő, akkor az ott élők dagonyáznak, mint a vaddisznók. Nincs csapadékvíz elvezető rendszer, de valamire való vizes árok sem. Járda gyanánt a kerítések tövében kitaposott ösvényt használják.
Villany már van, de a vízvezetékrendszer nem mindenütt került kiépítésre…, a gázról nem is szólva. A kertségi emberek azzal tüzelnek, amivel tudnak. Állítják, olcsóbban képesek melegre fűteni lakásaikat, mint gázzal, vagy központi fűtéssel. Nem tudni mennyien, azért költöztek ki, mert nem bírták az évről-évre emelkedő rezsiszámlák fizetését.
Aki teheti, autóval közlekedik. A legközelebbi buszmegállóhoz is gyakran tizenöt-húsz perceket kell gyalogolni. A helyiek már több fórumon felvetették az ötletet, hogy a DKV irányjáratokkal, kisbuszokkal segítse a kertségekben élők városba jutását. Nyíregyházán működik az ötlet. A kisbuszok bejutnának a járható utcákba. Ott állnának meg, ahol az utasok kívánják.
A kertségieknek gond a vásárlás. Szétszórtan üzemelnek kisboltok, ahol többnyire az alapdolgok megvásárolhatók. Minden másért a városba kell járniuk.
A város peremén élők félnek a betegségektől. Ha baj van, nehezen jut el hozzájuk a segítség. Általában messze van a körzeti orvos is. A patikák meg még messzebb.
A posta küldeményekért is eleget gyalogolnak. A postások nem járnak be a kertségekbe. Forgalmasabb utak mellé kihelyezett postaládákba dobják be a leveleket, értesítéseket. Rosszul jár az, aki – mert nincs otthon – nem tudja átvenni a csomagot, ajánlott küldeményt. Bizony be kell utaznia a városba.
A városi önkormányzat nem sokat törődött a kertségekkel, azonban a helyiek, a perem-, az elhagyatottság érzés ellenére, élik a maguk életét. Nem könnyű élet, mindenért meg kell küzdeni, amelyekért beljebb gyakran a kisujjat sem kell mozdítani (pl. fűtés). „Megoldjuk, mert másra nem számíthatunk.” – hajtogatják a kertségiek, de azért remélik: a város vezetői egyszer végre lakókörnyezetükre is szentelnek egy kis figyelmet…, ja, meg pénzt!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás