A DVSC-SCHAEFFLER ifjú kiválósága, Vámosi Panna több tekintetben is vízválasztó idényt tudhat maga mögött. Hajdúnánáson és az utánpótlásmeccseken ontotta a gólokat, de a debreceni nagycsapat találkozóin is egyre többször jutott szóhoz. Május elején alá is írta első profi szerződését, majd következhetett az érettégi. A céltudatos tehetség a vizsgákról, a csonka szezonról és a jövő évi békéscsabai kölcsönszereplésről is beszélt magazinunknak.
- Hogy ment az érettségi?
- Inkább a felkészülés volt nehéz, hiszen sokáig nem tudtuk, mi lesz az idei vizsgák sorsa. Az persze könnyebbséget jelentett, hogy iskola és edzések hiányában több időm jutott a tanulásra, és számomra az is kedvező, hogy végül csak az írásbeli részt tartották meg. Mivel a Debreceni Egyetem gazdasági informatikus szakán szeretnék továbbtanulni, elsősorban a matematikára és az informatikára helyeztem a hangsúlyt, de úgy érzem, a többi tárggyal sem volt gond.
- Ennyire reál beállítottságú vagy?
- A továbbtanulást illetően más, elsősorban sporthoz kapcsolódó képzések is szóba kerültek, de végül úgy ítéltem meg, hogy ez a legjobb döntés. Elvégre bátyám is az Informatikai Karon tanul és hozzám is sokkal közelebb áll ez az irány, mint például a magyar vagy a történelem.
- Hol húztad meg az álomhatárt pontszámban?
- Gazdasági informatikus szakon tavaly 325 pont kellett a sikeres felvételihez, így az volt a minimum elvárás magammal szemben, hogy legalább ennyit elérjek. Bizakodó vagyok.
- Tanulmányaid mellett a kézilabdapályán is fontos mérföldkőhöz érkeztél idén, hiszen a bajnokágban és a nemzetközi kupában is egyre több játékpercet kaptál, és rendre vagány mentalitással lendültél játékba, gólokat lőttél. Hogyan értékelnéd ezt a több szempontból is emlékezetes idényt?
- Csalódott voltam, amiért felfüggesztették a bajnokságot, azt viszont nagy lépésnek értékelem, hogy egész évben a felnőttekkel készülhettem, és egyre inkább éreztem a bizalmat Köstner Vilmos és a szakmai stáb részéről. A társak úgyszintén megerősítettek abban, hogy jó úton járok, ha jól sikerült valami, megdicsértek, ha pedig rosszul, akkor biztattak, bátorítottak. Az ő támogatásuk a mai napig erőt ad, hiszen valódi példaképek, akikre maximálisan felnézek. Bulath Anita visszavonulását kifejezetten sajnáltam.
- A DVSC- utánpótlásában és nagycsapatában lehúzott edzések és meccsek mellett az NB1/B-s Hajdúnánásban is kulcsszerep hárult rád.
- Nagyon szerettem Nánáson játszani, hiszen kiváló közösségünk volt. Az ott gyűjtött tapasztalatok a játéktudásomnak és az önbizalmamnak is jókora löketet adtak.
- Nemrég profi szerződést írtál alá a DVSC-nél, majd a bejelentés másnapján eldőlt, hogy három társaddal egyetemben Békéscsabán szerepeltek kölcsönben az előttünk álló szezonban.
- Nagy lehetőségként tekintek a következő évre, hiszen az eddigi epizódszerepek után teljes értékű játékosa lehetek egy NB1-es klubnak. Minden energiámmal azon leszek, hogy bizonyítsak a meccseken, és komplexebb, tapasztaltabb kézilabdázóként térjek vissza Debrecenbe, idővel pedig alapemberévé váljak a Lokinak.
- Bár a megszokott környezetből kiszakadva, nevelőegyesületedtől és családodtól távol kell majd helytállnod, félelemnek vagy izgalomnak legcsekélyebb jelét sem érezni a hangodon.
- Nyilván nem lesz egyszerű, hiszen hiányozni fog a családom és a debreceni légkör, de összességében pozitív vagyok, és arra fókuszálok, hogy a lehető legtöbbet kihozzam ebből az időszakból. Szeretnék erősebb, dinamikusabb játékossá érni és fejlődni az átlövésekben is.
- Június 5-ig azonban még a DVSC-nél jelentkezel edzésre. Milyen érzés visszatérni a többhetes kihagyást követően?
- Múlt héten volt a kényszerszünet utáni első edzésem teremben. Talán mondanom sem kell, mennyire jó volt megtörni az egyéni felkészülés egyhangúságát és újra labdával gyakorolni. Persze, kell még néhány alkalom ahhoz, hogy visszatérjenek a megszokott mozgások, mozdulatok és újra olajozottan menjen minden.
Tóth Sándor
Új hozzászólás