A kutya a Vámospércsi út elején tűnt fel. Se tartója, se gazdája, utolsó szőrszáláig utcakutya. Nevezhetnénk kóbor állatnak is, ám jólelkű környéken lakóknak hála, nem trappol kilométereket egy-egy falat után szimatolva.
Nem olyan, mint Romániában sok helyen, ahol éhes ebek verődnek össze, garázdálkodnak, élelemért az embert is megtámadják.
Senki meg nem mondja, milyen módon került a környékre. Kidobhatták egy autóból. Akár így is történhetett. A Panoráma úton rendszeresen autózók szembesülhetnek leggyakrabban a felelőtlen állattartók által kivetett ebek látványával. Nem ritkán fajtiszta négylábúak üldögélnek szomorúan az útszélen, ott, ahol gazdáik kidobták, visszajövetelüket remélve. A szívtelen tulajdonosok kocsijához hasonlót megpillantva örömteli farkcsóválással pattannak talpra, rohannak az autók elé, loholnak mögötte, míg tévedésükre rá nem döbbennek. Bizony jó néhányan ott pusztulnak el, ahol kirakták. Vagy a bánatba halnak bele, a természetben megélés, élelemszerzési tapasztalatok hiánya adja meg számukra a kegyelemdöfést, vagy autók ütik el. Nem ritka látvány, amikor állat láttán a sofőrök nemhogy lassítanának, egyenesen a gázpedálra taposnak, csakhogy az eléjük kerülő élőlényen keresztülhajthassanak.
Elszökhetett gazdájától. A kedvencek akkor menekülnek, amikor rosszul bánnak velük…, de akár el is tévedhetett. Minden esetre ez a kutyus már beletörődött a sorsába, megváltozott helyzetéhez igyekezett alkalmazkodni.
Nem egy kutyaszépség, ezért legnagyobb valószínűséggel megszabadultak tőle. A korcs négylábúban, ki tudja hány ős génjei keveredtek? A természet rossz vicce folytán anno egy kimondottan csúnya állat láthatta meg a napvilágot. Akkora a keveredés következménye, hogy egyetlen kutyafajtára sem emlékeztet. Tacskónál magasabb, de széles, zömök testű. Farka rövid, csonka (vagy egy nagyobb állat leharapta, vagy ember csonkította). Pofája meghatározhatatlan. Szőrének alapszíne szürke, de a testfelületet fekete és fehér foltok tarkítják. Bal hátsó lábára állandóan sántít. Nemrég a Vámospércsi út szervizútján száguldó autó elé lépett, s annak vezetője fékezés nélkül áthajtott rajta. Csodák csodájaként a kutyának nem esett komolyabb baja, csak egy ideig a jobb hátsó lábát húzta. Bal első lába valamikor eltörhetett. A csont rosszul forrt össze, így járása olyanná lett, mint egy matrózé a viharos tengeren.
A szabad ég alatt alszik. Több lakó is kísérletet tett háziasítására, szívesen portáikra fogadták volna, de a felnőttekkel szemben bizalmatlan az eb. Nem engedi közel magához. Hangos morgással jelzi azt a távolságot, amelyen belülre kerülve, az amúgy jó szándékúak nadrágját is pillanatok alatt átszabja. Ellenben a gyerekeket szereti. Minél kisebbek, örömében annál inkább csóválja farkát. Szereti, ha a pöttömségek a füle tövét vakargatják. Hálásan vakkant minden szeretetteljes közeledést tapasztalva. E jóleső szituációban is a felnőttek jelentik a gondot. Jobb esetben csak elráncigálják a kicsiket, mondván, hogy csúnya, mocskos kóbor kutya, még megharapja a csöppséget, rosszabb esetben az erőszakos elzavarást is muszáj hárítania.
A lakók a kapuk elé mindig kitesznek valamit. A kutya nagyjából hasonló időközönként járja végig az étkezési helyeket, és boldogan fogyasztja el a kitett ételmaradékokat, húscafatokat, csontokat. Néha megharcol az étekre merészkedő macskákkal. Hangos csaholással kevert, életveszélyt sugalló morgással, ha kell, tettleg űzi el az étket elorozni szándékozókat.
A magányos kutya mindig társakat keres. A gazdáikkal sétáló ebekkel szívesen barátkozna, de állataikat a tulajdonosok mindenkor elráncigálják, s még örülhet, ha azok megvető rúgásai elől időben hátra tud hőkölni.
Az utóbbi napokban eltűnt. Befogadták? Elzavarták? Elgázolták? Megfagyott? Nem tudni. A környékbeliek reménykednek, hátha csak a hideg elől bújt valami melegebb helyre. Karácsonyra szívesen megvendégelnék.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás