Még valamikor a magyarországi rendszerváltás előtt, tehát 1989 előtt, ha jól emlékszem, 1983-ban esett meg az alábbi „döbbenetes” történet.
Mint végzős pedagógiai főiskolások, Gyuri barátommal meghívást kaptunk egy nyári ifjúsági táborba, ahol a középiskolás korú, tehát 4-5-6 évvel fiatalabb fiúk, lányok ideológiai, erkölcsi, szellemi képzését bízták ránk. Természetesen nem mi voltunk a vezető tanítók, mi inkább csak a kisegítő személyzet szerepét töltöttük be.
Az egyik nap András, a sztálinbajszú táborvezető kitalálta, hogy egy népszerű televíziós játék mintájára mi is szervezzünk vetélkedőt. Egy kérdés, három válaszlehetőséggel, ez volt a lényege. Én kitaláltam az egyik kérdésnek, hogy vajon miért csíp a paprika, illetve a benne lévő C-vitamin, amelyet Szentgyörgyi Albert fedezett föl. Óriási az irodalom, hatalmas, nagyon jól használható könyvtár volt a táborban, így nem volt nehéz az igazi válasznak utána nézni.
No, de mi volt a három válaszból a két hamis és az egy igaz?
A. A paprika savai úgy keverednek a nyelven lévő nyállal, hogy enyhe maró hatást váltanak ki.
B. A paprika „csípős” molekulája a kapszaicin molekulák ingerlik a szájban lévő, „fájdalomérzékelő” idegvégződéseket.
C. Azért C-vitamin az elnevezése a megtalált anyagnak, mert a c betű formájú molekulák a nyál hatására összezáródnak, mint egy kis harapófogó, és ez kelti a szorító, csípő érzést a nyelvünkön.
Mondanom sem kell, a harmadik válasz volt a legnépszerűbb, pedig a B az igazi megoldás. Szegény barátom a visszafojtott röhögéstől alig tudta felolvasni a válaszokat.
A táborvezető meg megfenyegetett, ha még egy ilyen hülye kérdést fölteszünk, elevenen fog kicsontozni.
Megúsztuk.
Barna Attila
Új hozzászólás