Ez durva volt lányok! Sokkoló, rizikó faktorhoz közeli állapot, szurkolót vadító. Vasárnap este a DVSC női kézilabda együttese hazai pályán 30:26 arányú vereséget szenvedett a Veszprém gárdájától. Ebben még nincs semmi különleges, de ha a két félidőt szétválasztjuk, akkor a második mindenképpen a poklot juttatja eszünkbe.
Az első etapban 17:10-es hazai vezetésnél vonultak pihenőre a hölgyek, hogy következzen egy olyan félóra, amelyre nem lehet jobb jelzőt találni, csak azt: rémálom. Húszat kaptunk és mindössze kilencet dobtunk. Mint egy serdülő meccsen.
Hogy mi történt a szünetbe, nem tudható. Nem koedukált a női öltöző - sajnos - így aztán kívül álló férfi fül és szem nem láthatta és hallhatta, amit a hazai edző, Varga József mondott. Azt biztos nem említette, hogy essünk szét, tartsuk fel a kezünket és úgy fussunk, mint a hathetes kismamák, akik arra vigyáznak, hogy a következő ultrahangos vizsgálaton már látszódjon valami a magzatból. Na, ebből a szülésből ez lett. Nincs mit szépíteni, vélhetően a rájátszásban nem a nyolc között kezdi a debreceni alakulat.
A régiekkel is előfordult - igaz csak néhanapján - ilyesmi. Történt, hogy Európa kupa meccset játszottunk az akkori Jugoszlávia patinás hölgykoszorúja, a Radnicski Belgrád ellen. Komáromi Ákos mesteredző tíz napon át sulykolta a lányokba - akik között ott volt a világválogatott Szilágyi Katalin, a magyar válogatott Tóth Ildikó, Szántó Anna, Sáfi Márta, Nagy Zsuzsa - mire kell vigyázni, aztán odakint kikaptunk kilenccel. Hazafelé a buszon síri csend honolt, Ákos magába roskadva ült a sofőr mellett, és készült a visszavágóra még a határ előtt.
Nem sok reményt adtak az európai kézilabda szaklapok sem a Loki továbbjutásának.
Egy hét múlva megtelt a Hódos, és káprázatos játékot produkáltak a lányok. Tizenhat góllal küldték haza a jugókat. A mester a miértre csak ennyit mondott. Mert nők!
Nahát ez történhetett most vasárnap este is, csak negatív előjellel. Mert nők.
És ezért imádjuk őket, mi férfiak...
W. Gy.
Új hozzászólás