Magyarország kontra Németország. Beszélgetőtársammal a németországi életbe kívánunk betekintést adni. Főként, hogy milyen különbségek fedezhetőek fel hazánk, illetve némethon között. Továbbá, hogy milyen motivációi lehetnek egy 22 éves lánynak arra, hogy belevágjon egy ekkora „kalandba”.
- Miért döntöttél a külföldi munka mellett?
Nagy Csilla: - Pénzt szeretnék gyűjteni, és megalapozni a jövőmet a leendő családom számára. Sajnos, erre a Magyarországi körülmények nem alkalmasak. Nincs elég munkalehetőség a jelenlegi lakóhelyemen, csak a közmunka program keretein belül. Ebből a forrásból befolyt pénz pedig semmire nem elég, főleg arra nem, hogy a jövendőbeli házamra félre tudjak tenni.
- Honnan tájékozódtál a külföldi munkalehetőségekről?
- A páromnak egy volt kollégája már egy ideje külföldön dolgozott, ő informált engem. Ő ajánlotta számunkra ezt a lehetőséget. Elmesélte, hogy rajta kívül még sokan dolgoznak odakint. Érdekelt a lehetőség, hogy hogyan lehetne több pénzt keresni, és nem mellékesen félre is tenni, amiből a jövőnket meg tudnánk alapozni, mindenféle súlyos hitelek felvétele nélkül. Ezt követően kutakodni kezdtünk az interneten, ahol rátaláltunk a jelenlegi állásunkra, ahol már több mint egy éve helytállunk.
- Hogyan valósítottad meg?
- A megvalósítás kicsit nehezebb volt, mert szükség volt egy kis kezdő tőkére az első fizetésig. Ez körülbelül százezer forintot igényelt. Egy szegényebb családban ez problémát jelent. De csak ezt kellett megoldanunk önállóan, és szerencsére a szüleink tudtak segíteni ebben. Más nehézség nem merült fel, ez annak is köszönhető, hogy a kiutazástól kezdve a szállásig mindent a cég szervett számunkra.
- Ott milyen lehetőségek, feltételek várják a bevándorló munkaerőt?
- Több lehetőség is adott a bevándorló számára. Nincs olyan ember, aki ne tudna magához illő foglalkoztatást találni. A képzettebb munkaerőnek, aki minimum társalgási szinten beszéli az adott nyelvet, a cégek magasabb beosztásokat garantálnak, és arányosan a bérük is magasabb. Ilyen például a csoportvezető, szalagvezető, vagy az irodai munkás. Akik nem tudják, vagy nem tanulták a nyelvet, azoknak sincs mitől tartaniuk, mert nagyon sok lehetőség van különböző gyárakban, takarító cégeknél, konyhai munkákban stb., ahol csoportvezetők fordítanak számukra, és nyelvismeret nélkül is el lehet végezni a feladatot. A feltételek nagyon jók, ugyanis legtöbb helyen a cég garantál mindent a számunkra, vagy éppen ugyanannyi pénzért teszi, meg mint Magyarországon. Én jelenleg Dortmund városában és annak 400 kilométeres körzetében végzek leltározói munkát, különböző áruházakban.
- Milyen érzések keringtek benned az első héten?
- Az első hét nagyon szokatlan volt. Más ország, más régió, különböző szokásokkal. Addig még sosem jártam külföldön, és most hosszú hónapokra belecsöppentem egy teljesen idegen kultúrába. A legtöbb helyen csak németül vagy angolul beszéltek. Nagyon sok helyen lengyel, török és román állampolgárral is összefutottam az első héten. Nagyon hiányoztak a szüleim barátaim, óriási honvágyat éreztem.
- Korábban milyen munkahelyeid voltak Magyarországon?
- Csak a közmunka program keretein belül tudtam elhelyezkedni Magyarországon, miután befejeztem a középiskolai tanulmányaimat. Igaz, a program keretein belül változatos munkakörökben is kipróbálhattam magam a lakóhelyemen, mert dolgoztam konyhai kisegítőként, bölcsődében gyermek gondozóként és a polgármesteri hivatalban adminisztratív munkakörben. Azonban a fizetés összegében nem volt eltérés, és nem volt elegendő a céljaim eléréséhez.
- Milyen különbségeket tudsz mondani a hazai és a külföldi viszonyokat összehasonlítva?
- A kinti élet „mérföldekkel” jobb, mint az itthoni. A bolti árak jóval alacsonyabbak, mint Magyarországon. Egyedüli kivételt a húsfélék adják, amelyek külföldön sokkal drágábbak. Összességében a megélhetés is sokkal jobb és egyszerűbb, mert nem teszik tele az ételeket tartósítószerekkel. Ugyanis az élelmiszerek lejárati dátuma a megvásárlást követően csak pár nap. A tisztaság és a rend terén is óriási különbségek tapasztalhatóak, sajnos nem Magyarország javára. Például az üvegeket (flakonokat) minden ember gyűjti és viszi vissza a boltba a maga kis 25 centes áráért, amelyet akár le is vásárolhatsz az üzletben vagy kérheted az összeg kifizetését. Más az itt lévő emberek beállítottsága, mentalitása. A jövedelem sem hasonlítható össze az itthonival. Egy kevesebb iskolát végzett ember is a magyarországi minimálbér háromszorosát keresi meg egy hónapon belül, ráadásul ugyanazért a munkáért, mint idehaza.
- Milyen azonosságok és eltérések voltak az elképzelt és a valós németországi élet között?
- Munkalehetőségek és pénzkeresés szempontjából az elképzeléseimnek megfelelőek voltak. Nagyon örülök annak, hogy meg tudom valósítani az álmaimat, ráadásul javarészt stressz mentes az életem. A legnagyobb eltérést az életszínvonalbeli különbség adta. Ez megmutatkozik a Németországban épül házak között. A legtöbb óriási luxussal rendelkezik az utcáról nézve is. Továbbá, hogy az utakon nem 10-20 éves autókat látok nap, mint nap, hanem például vadonatúj terepjárókat.
- Mit tartasz a legnagyobb érdekességnek a német kultúrában, szokásokban?
- Szokatlan volt eleinte, hogy vasárnap semmi nincs nyitva. A német állampolgárok nagy része segítőkész és tisztelettudó a magyarokkal szemben. Elismerik a munkánkat, mert becsülettel elvégezzük. Érdekes volt számomra, hogy Németországban minden régiókra van bontva, emiatt sokkal bonyolultabb az ügyintézés. Nagyon körülményes a német Sim-kártyákat aktiválni az itt történt terrorcselekmények után. Ezeknek a hatására nagyon odafigyelnek mindenre, az ellenőrzés alaposabb lett. Továbbá az utcákon található ruhagyűjtő konténerek is megleptek. Magyar szemmel nézve a legnagyobb érdekesség az volt, hogy az itt élő emberek az utcára kiteszik a használt vagy alig használt bútoraikat, amiket bárki elvihet. Ezek a tárgyak újrahasznosulnak. Itt nem muszáj mindig bezárni az ajtókat, vagy elzárni a kisebb értéktárgyakat sem, mert itt nincs lopás.
- Mi a legnagyobb kihívása a külföldi életnek?
- A legnagyobb kihívást a nyelv elsajátítása jelenti, és az, hogy külföldi munkavállalóként megfelelj a munkaadónak. Ugyanis egyre több a külföldön dolgozni vágyó ember. Így nincs emberhiány. Senki sem érezheti magát pótolhatatlannak. És persze a honvágy leküzdése, hogy sokszor hónapokra el kell szakadni a családunktól, barátainktól.
- Melyek a távlati céljaid? Kint maradni vagy később Magyarországon letelepedni?
- Jelenleg úgy vélem, hogy idővel Magyarországon telepedem le, de az osztrák határ mellet, hogy átjárhassak Ausztriába dolgozni. Így „itthon is” meg tudok élni körülbelül napi 50 kilométer utazást vállalva.
Gyenge Imre
Új hozzászólás