Izgalmas és elgondolkodtató bemutatót tűzött műsorára a Csokonai Nemzeti Színház, a főszereplők a társulat két új színművésze: Nagyidai Gergő (Liliom) és Szász Gabriella (Juli). Február 28-ától látható Molnár Ferenc egyik legismertebb regénye, a Liliom.
Ez az előadás újabb bizonyíték, hogy több mint száz év elteltével is lehet aktuális egy mű. Napjainkban talán családon belüli erőszak vádjával illetnék, narcisztikus személynek titulálnák Liliomot. De tényleg egy velejéig romlott emberről van szó? Vagy inkább alapvetően jó férj, szerető apa, csak kicsit hirtelen haragú, esetleg nem tud mit kezdeni az érzéseivel? Nagyidai Gergő egész előadás alatt segíti a nézőt, hogy megértsük Liliomot, megtaláljuk az igazát.
Gaz csábító, egy igazi csirkefogó, mégis rajonganak érte a nők. Talán nem is való neki a házasság? Vagy van olyan lány, aki mellett megváltozik? Esetleg ha nem a felesége, akkor majd a születendő gyermek híre! Mindent meg akar tenni, hogy gondoskodjon a családjáról. De ezzel együtt fel is lehet őt menteni, vagy felelnie kell tettéért?
Már ez is egy elgondolkodtató kérdés, de Szabó K. István rendezésében sokkal inkább arra keressük a választ, hogy meg lehet-e bocsátani? Szemet tud-e hunyni az ilyen indulatos cselekedet felett egy külső szemlélő, és hogy képes-e felejteni az áldozat? Az idő tényleg mindet megszépít, vagy csak mi akarjuk szebbnek látni a múltat?
Szász Gabriella játékában Juli egy alázatos asszony, aki soha nem fejezte ki szavakban, hogy mit érez a férje iránt. Viseli a sorsát akkor is, amikor tálcán kínálkozik a kitörés lehetősége. De ő örök hűséget fogadott, amit talán még a halál sem oldhat fel. Nem látszik rajta, hogy különösen megrázná férje tragédiája. Bármennyire is fáj kimondani, legjobb barátnője, Mari megfogalmazza, hogy így mindenkinek könnyebb. Hogy igaza van-e, azt döntse el a kedves közönség!
Ám a címszereplő halálával nem ér véget a történet. Bepillantást nyerhetünk a szerző által elképzelt túlvilági létbe. Mindenkinek az elkövetett bűnei határozzák meg, hogy mennyi ideig kell vezekelnie. Miután letelt a meghatározott idő, kapnak a lelkek egy utolsó utáni esélyt, hogy helyrehozzák, amit életükben elrontottak. Egyetlen napra visszamehetnek a földre, ahol ha sikerül valami jót tenniük, átléphetnek az örök fényességbe. Liliomnak vajon sikerül?
Horesnyi Balázs többfunkciós díszlete ad tért minden egyes jelenetnek, melyet remekül ki lehet használni. Állandó eleme a hatalmas szék, mely jól használható a körhintás jelenetben, része a fotós műteremnek és egy szobában is megállja a helyét. Amikor nincs rá szükség, egyszerűen ki lehet takarni egy hintóval. Praktikus és jól működő megoldás.
Szép keretet ad az előadásnak a körhinta motívuma. A nyitó képben Lujza egy játék körhinta előtt ül, abban gyönyörködik. Ez visszaköszön az utolsó jelenetben is. A körhinta napjainkban is elengedhetetlen játéka a vásároknak, de jól szemlélteti az életre jellemző körforgást is. Visszatérhet-e, aki elment? Újra rossz lesz-e az, aki egyszer már jó útra tér? Ezen is érdemes elgondolkodni, és figyelni, hogyan ad rá választ az előadás.
Rátkai Erzsébet gondoskodott a korhű jelmezekről, amelyek jól tükrözik viselőjük egyéniségét, anyagi lehetőségeit és társadalmi hovatartozását. Egyes jeleneteket Cári Tibor zenéje köt össze, természetesen egy háromfős élő zenekar közreműködésével.
A Liliom egy külvárosi legenda, amely akár napjainkban is íródhatott volna. Rengeteg kérdést vet fel, ezek közül néhányra választ is kapunk, de marad, ami inkább csak gondolkodásra sarkall. És érdemes is elmélkedni ezeken a kérdéseken. Ki tudja, talán ha másodszor is megnézi valaki a darabot, felfedez benne valamit, ami segít kutatni a válasz után. A Csokonai Nemzeti Színház már tizennégy éves kortól ajánlja az előadást.
Hreskó Anita
Új hozzászólás