A főszereplő, az elvált szülők szelíd serdülő lánya, Lili bevadul a film történetében, és a korának megfelelő, a felnőttek számára viszont kiszámíthatatlan, de következetes lépéseket tesz. Az apja egy kudarcos barom, aki úgy beszél a lányával, mint aki utálja. Az anyja karrierista az új párjával együtt, konferenciára utaznak - majd valaki megőrzi a gyereket reménnyel. Lili barátja a kutya pedig szinte emberré alakul a történet során. És vadállat lesz.
Ez az alaphelyzete Mundruczó Kornél új filmjének, amelyet kedden este mutattak be a debreceni Apolló moziban. Lényegében a felvezető mondatainkkal a történet is ismert, persze azért ennél sokkal több a gondolat és a mondanivaló.
Ne várjon a néző műfajilag, hangulatilag egységes filmet, van benne romantika, krimi, sci-fi, utópia, reality, vagy hivatalosan thriller. És talán éppen ez a jó, a kétórás alkotás percről percre leköti a figyelmet.
A film a mai valóságunk mindent átitató szeretethiányáról szól. A főszereplő kislány anyja az új párjával konferenciára utazik karriert építeni, és a gyermeket „leltárilag” átadják a vér szerinti apának, aki egykoron professzorként tekintélyeskedett, most már viszont csak egy vágóhídi állatorvos. Bukott, frusztrált, és a gyermekével is úgy beszél, mint egy marhával. Ezt a szeretethiányt, ezt a vákuumot érzi a gyerek is, egyetlen barátja van csupán, a kutyája, egy keverék, amelyet mindenki csak korcsnak szólít.
Aztán jönnek a nagyon kemény, egyre váratlanabb és a misztikumba csapó, de azért mégis a valóság talaján maradó fordulatok. Percnyi, félórányi történetek vannak összefűzve jól követhetően, egyre feszültebbé téve a nézőt, vajon hogyan lehet ebből a helyzetből kikapálózni.
Ráadásul ez a környezet és körülmény egyre inkább emlékeztet a mai világunkra: Ott vagyok, én vagyok, mint hülye apa, aki nem figyel eléggé a gyerekére. Ott vagyok, aki néha meg akarja ragadni a karrierlehetőséget, semmivel sem törődve. Ott vagyok, aki anyagi megszorultságában bármilyen baromságra kész lenne, de ott vagyok, amikor kézbe fogom egy korcs kutya fejét, mert olyan jó érezni a hűségét és a szeretetét. És ott vagyok, amikor megsimogat a gyerekem, a legerősebb szeretetét kifejezve. Ott vagyunk a filmben!
A szeretethiány vákuumáról szól ez a film. És ez a vákuum elszippant mindenkit a valóságtól, és visz a bűn, az eszementség felé, a drog, a pia, a gyilkos kutyaviadal, a gátlástalan pénzszerzés csődjébe.
A film tele van izgalmas, székmarkoló jelenettel, de a könnycsatornák is próbára vannak téve. (De hát az élet is ilyen.) Nagyon érdemes megnéznie mindenkinek, főleg azoknak, akik még nem csalódtak az életben, valamint azoknak, akik már csalódtak.
Ja, és még egy! Ki az a Fehér Isten?
Ha jó a fülem és a szemem, egyszer volt egy egyértelmű snitt. Figyeljenek!
Aki kitalálja, kap egy nagy értékű ajándékot. Az élettől.
Barna Attila
Új hozzászólás