Furcsa dologra jöttem rá. A kenyérszállítók különleges emberek. Nem csak azért, mert nekik köszönhetjük, hogy friss ropogós kenyér lehet naponta az asztalunkon, hanem azért is, mert minden kenyérszállítónak van egy különleges története.
Kerekes Sándor lánykérése
Kerekes Sándor belső lelkivilágát a kettősség jellemezte. Alapjáraton inkább egy szürke kis mezei nyuszira hasonlított, akiből alkalmanként kitört azért a farkas. Kerekes egy dologtól nagyon félt amióta létezett. Nem is így mondanám. Inkább irtózott. Körtefóbiája volt. Nem csak a körtefától, a levelétől, a termésétől irtózott, hanem minden körte alakú tárgy is taszította. Gyűlölte példának okáért a lámpa izzókat is. Ezért volt a lakásán mindenütt neoncső szerelve világítás gyanánt. Kerekes fóbiájának gyökereit a gyermekkorban kell keresni. Az udvaruk hátsó fertályában állt egy vadkörtefa, ami nem nagyon termett gyümölcsöt, pedig már volt vagy öt éves. Egy idős volt az óvodás kis Sanyival. Egyszer, amikor Sanyika kérdezte, miért nem terem ez a nagy fa, az apja válasza tömör volt - azért fiam, mert ez egy vadkörtefa.
Rá egy hétre, Sanyika apja kapott egy nyulat a szomszédtól, hálaképpen, amiért segített neki meghegeszteni az utcai nagykaput. Sanyika apja másnap korán kelt, hogy a gyerek ne lássa a nyúl leölését. Miután a kalapácsnyéllel tarkón vágta a tapsifülest, két hátsólábánál fogva fellógatta a vadkörtefa ágaira. Így nyúzta meg. Mire Sanyika felkelt, már csak a nyúl véres bundája lógott a fán. Amikor a kis Sankó ezt meglátta, visítva rohant be a konyhába, ahol az anyja éppen a kiadós reggeli maradványait takarította le az asztalról. – Anya, anya! – Üvöltött Sanyika – A vadkörtefa teljesen megvadult. Széttépte a nyuszit, amit apa hozott nekem tegnap.
Kerekes Sándor volt a környék kenyeres embere. A vasárnapot kivéve, minden áldott reggel dolgozott. A sütőipari vállalat Roburjával szállította ki a frissensült vekniket a környék élelmiszer boltjaiba. Általában félnyolc körül állt meg a homokkerti Szabó Kálmán utcai bolt előtt. Kinyitotta a kenyeresautó hatalmas hátsó ajtaját, és a frissen sült kenyér illata azonnal körüllengte a boltba igyekvőket. Az emberek megálltak egy pillanatra, nagyot szippantottak belőle, és mosolyogva tovább mentek. A teherautóba épített fa polcokról Kerekes egy nagy vesszőkosárba rakta az aznapi rendelést. Kilós, kétkilós fényes hátú kenyereket, zsömléket, sós kifliket, buktákat, kakaós csigákat. A teli szakajtót hátára kapta, szájában a szállító levéllel lépett be a boltba. Délután kettőre végzett a környék összes boltjával.
Kerekes nem volt kocsmába járós típus. Most is csak azért nézett be a Bagolyvárba egy sörre, hogy erőt gyűjtsön a szombati nagy napra. Kerekes hétvégére tervezte, hogy megkéri a barátnője, Ildi kezét, akivel már a negyedik éve együtt vannak. Már a gyűrűt is megvette. Éppen a lánykérő szövegét írta egy darab fecnire, amikor mellé telepedett Szabics.
- Na, mi a helyzet komám, mit írogatsz? – Kérdezte, és egy svungra lerántotta a deci rumját.
- Hétvégén megkérem Ildi kezét. Csak nem tudom, hogy mit mondjak neki, amikor ott térdelek előtte. Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere.
- Nem kell félni az egésztől! Majd belejössz! Hiszen egy ember az életben max. csak öt-hatszor nősül – röhögött Szabics, miközben ütemesen csapkodta lapát kezével Kerekes háta közepét.
- Nekem, nem volt ilyen problémám – folytatta elkomolyodva Szabics, miközben kért még egy kör italt a pultos Marikától. - Az anyósom, azt kérte névnapjára ajándéknak, hogy vegyem el a lányát, és punktum!
Már túl voltak az ötödik kör sörön, amikor megszületett a lánykérés rövid, de lényegre törő szövege. Kerekes a papírra vetett sorokat skandálta elcsukló hangon.
- Tudod mit? Ez így nem életszerű – intette le a gyengécske produkciót Szabics. - Kell hozzá legalább egy nő. Szerintem, próbáljuk el a pultos Marikával a szituációt. Az életszerűség biztos jót tesz a lámpalázadnak.
A pultos Marika egy kicsit szabódott. Szégyellős volt a törzsvendégek előtt, de végül kötélnek állt.
Kerekes a pultos Marika elé térdelt. Kicsit már szédült sok felestől, meg sörtől, ezért két kézzel kapaszkodott pultos Marika kezeibe. Bátortalanul kezdte.
- Életem, egyetlenem, drága szerelmem. Eljött a nagy nap, hogy bizonyságot tegyek irántad érzett… Ekkor érezte azt az iszonyú ütést a hátán, amit egy szék lábai okoztak. Az ülőalkalmatosság támlája a pultos Marika udvarlójának, Hegyoldalnak a kezénél végződött. Hegyoldal, aki a Csokonai színházban volt díszletes, épp akkor lépet a kocsmába, amikor, Kerekes a romantikus monológba kezdett. Azonnal kapcsolt. Le akarják nyúlni a nőjét. Kerekes az ütéstől előre esett. Ahogy felnézett, Hegyoldal tekintetéből tisztán kivette, hogy magyarázkodásra nem lesz idő. A prioritás, a puszta életben maradás.
Az első menet végén, Kerekes számára jó ötletnek tűnt az egyik asztalról kölcsön vett súlyos szarvasos hamutálca hadrendbe állítása. Ám, a végső győzelemhez kevés volt. Amikor a rendőrök a kocsmába léptek, Kerekes a földön feküdt, rajta Hegyoldal, aki erősen fojtogatta, közben teli torokból üvöltött: – Szállj le a feleségemről, rohadék. Keríts magadnak saját nőt, vagy dugd meg a kutyádat!
A Budai Ézsaiás utcai rendőrségen szerencsére külön zárkába csukták a két verekedőt.
Kerekes barátnője Ildi, amikor meghallotta, hogy Kerekest bevitték a fakabátok, azonnal a rendőrségre sietett.
Az ügyeletes tiszttől a portán érdeklődött, miért is hozták be az ő, őzike természetű barátját.
- A maga, drága szerelme éppen egy házas asszony kezét kérte meg, hót részegen. Jó nő lehet a csajszi, mert még verekedett is érte egy akkora emberrel, mint a parlament.
Ezt az utolsó mondatot már nem hallotta Ildi, mert úgy becsapta a bejárati ajtót, hogy majd kiszakadt az üveg a keretből.
Eltelt vagy három hét, mire a bagolyvári szemtanuk kimosdatták Kerekest, Ildi előtt. Azóta is együtt élnek. Igaz, „csak” mint élettársak. A lánykérés problematikája egyik részről sem merült fel.
Ja, és képzeljék, az a vadkörtefa még mindig megvan az öreg Kerekesék udvarában. Csak olyan fura lett, mert egyszer Szabics úgy megmetszette, hogy azóta olyan szilva forma dolgokat terem.
dalnoky
Új hozzászólás