Budapest, 2014. január 31., péntek (MTI) - Nyelvteremtő modernista alkotó volt a pénteken elhunyt Jancsó Miklós, aki pályafutása során elképesztő szellemi frissességgel tudott megújulni - mondta el Gelencsér Gábor, az ELTE BTK MMI Filmtudományi Tanszékének docense az MTI-nek.
Jancsó Miklós a hatvanas évek újhullámos rendezőihez, Antonionihoz, Bergmanhoz és másokhoz hasonlóan az európai modernizmus formaalkotó résztvevője volt. Általa kapcsolódott a magyar filmművészet a modernizmushoz alakító módon. Kiváló magyar rendezők készítettek újhullámos filmeket, de Jancsó Miklós ennél többet tudott tenni: létrehozott egy olyan új formát, a parabolikus formát, ami az ő nevével forrt össze és amit olyan munkáival juttatott el az európai művészfilm színpadára, mint a Szegénylegények. Ennek aztán követői lettek, ilyen értelemben nyelvteremtő, modernista alkotó.
Kiemelte, hogy Jancsó Miklós jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, pályafutásának mindegyik évtizedéhez hozzá lehet rendelni valamilyen fontos körülményt. „A hetvenes években túl azon, hogy folyatja a stílusát kicsit átalakító filmek készítését, elkezd Olaszországban forgatni. A Kádár-korszakban nem volt megszokott dolog, hogy valaki nem emigrál, mégis megteheti, hogy évekig van jelen külföldön és több filmet forgat. Olasz produkcióban készült filmjei között akad olyan, amely a 68-as nyugat-európai eseményekre reagál. Elképesztő, hogy A pacifista című filmben mennyire jól látja, hogy mi zajlik egy más politikai közegben” - sorolt példákat.
A rendező nyolcvanas és kilencvenes években készült filmjeire emlékezve az ELTE tanára azt emelte ki, hogy Jancsó Miklós képes volt újra és újra olyan módon megújulni, hogy közben nem rombolta le saját filmművészetét, képes volt nagyon sok iróniával és öniróniával azt a nyelvet folytatni és átalakítani, amit korábban elkezdett. A nyolcvanas években kezdődött ez a sorozat, ide tartozik a Szörnyek évadja, a kilencvenes években pedig, már idős mesterként alkotta a Kapa-Pepe filmeket. Ezekben megrendítő iróniával jeleníti meg a maga művészi személyiségét is.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az első fontos opusznak tekintett játékfilm, az 1963-as Oldás és kötés idején Jancsó Miklós 42 éves volt, akkor indult az életmű.
„Fantasztikus ember volt, hihetetlen sármos és kedves, úgy gondolom, őt mindenki szerette. Egyértelmű tekintélye volt a filmes szakmában. Nem lehetetett neki előre köszönni, elképesztő figura volt” - fűzte hozzá.
Gelencsér Gábor szerint egyfajta közösségi gondolkodás is jellemezte Jancsó Miklóst: „sokszor azért csinált filmet, hogy sok ember ott lehessen, adott esetben olyanok, akik a Kádár-korszakban nem nagyon kaptak munkát. Meg lehettet hívni őket, ezen a módon is sokakat segített. Jó értelemben véve ezek a forgatások jó hangulatú happeningek voltak, és nem mellesleg fontos művek születtek” - fogalmazott.
Új hozzászólás