Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,/ Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;…Így kezdődik Arany János: Toldi c. elbeszélő költeményének első éneke. Ki ne ismerné e sorokat?
Általános iskolában memoriterként kötelező bebiflázásra ítéltetett. A versrész megtanulására koncentrálva teljesen megfeledkezünk a sorok értelmezéséről. Elképzelte már valaki, hogyan is néz ki egy tikkadt szöcskenyáj? Talán a nap hevétől lóg a nyelvük, a szárazságtól cserepesek rágószerveik. Közel-távol hasztalan keresnek üdítő, hűsítő harmatcseppeket, levélnedvet. Laposabb szögben, kisebb távolságra ugranak, vagy ezerszer is meggondolják, hogy egyáltalán megmoccanjanak. Persze akadnak kivételek, amikor muszáj menteni potrohukat. Lehet ez egy népes gulya lassú vonulása. A tehenek mindent legázolnak, ami az útjukba kerül. Ilyenkor bármennyire elegük és melegük van, ugrani kell, különben a kérődzők páros ujjú patáira nehezedő hústömeg garantáltan kipréselné minden testnedvüket. Márpedig még egy szöcskének is kedves az élete, ráadásul nem macska, amelynek hét élete van. Az ugrólábúak egy életével is ügyesen kell sáfárkodni, ugyanis állandó veszély fenyegeti őket. A csorda már említésre került, de ott vadásznak a sorban a gólyák, más madarak, az éhes rókák sem vetnek meg egy kis kirántott szöcskecombot (kitépik a testből), sőt a tanyáról messzire elcsatangoló házi kedvencek, a macskák is szívesen elszöcskézgetnek.
Vajon a tikkadt szöcskéknek van kedvük enni? Egyáltalán: esznek, vagy legelnek? Az ember a forróságban étvágytalan. Ízlés szerint vagy az éppen rendelkezésre álló készletből válogatva, csak vízre, szódára, sörre vágyakoznak, méghozzá elképesztő mennyiségben. Annyit isznak belőlük, hogy béka nő a hasukban. A folyadékok azonban enyhülést mégsem adnak. Talán az Atlanti-óceán felől érkező markáns hidegfront. A szöcskéknek is jól esne, mert a kopár szík sarja kevés, meg íztelen. A reájuk fogukat fenők és a szárazság miatt is keserves az életük.
Hiszik, nem hiszik, a tél közepén tikkadt szöcskére leltem. Nem egy kátyú repedéseiben didergett, de nem is egy szelektív hulladékgyűjtő sziget egyik konténerén egyensúlyozva vacogott. Kellemesen meleg helyiségben várta, hogy ráleljek. Ugyanis ez a Tikkadt szöcske egy kólaféle termékneve. A városban bóklászva vetődtem egy vadászüzletbe, ahol azonban nemcsak a költséges sport rekvizitumait kínálják, hanem vadakból előállított élelmiszereket, vaddisznóságokat, szarvas kolbászt és más méregdrága finomságokat is (a vadhúsok árait nem egy átlagbérből élő pénztárcájához igazították. Vásárlásuk és fogyasztások inkább úri huncutság, mint napi betevő).
Nem tudom, a kólának mi köze a vadászathoz? Egyetlen gyenge érvet izzadtam össze: jól csúszhat a vad étkekre. A Tikkadt szöcskét kóladióból készült magyar kólaként ajánlják. Próbaképpen, mert bármikor hajlandó vagyok minden különlegességet megkóstolni, másfél literes űrmértékű flakonnal vettem belőle. Megnyugtatok mindenkit, ízben világmárkákkal vetekszik. Nagy valószínűséggel kijelenthetem, a vadászboltban kólaügyben nem utoljára jártam.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás